Bundáskenyér

Egyszer hazakísértem valakit Budapesten. Azt mondta, hogy nem-e mennék fel hozzá. Bort ittunk meg bundáskenyeret sütött miközben lassan hajnalodott. Míg ettük a bundáskenyeret, berakott egy kazettát. Aztán kimentünk az erkélyre, hogy cigizhessen. Ott álltunk, és néztük a lakótelepet. Egy lányon gondolkoztam, akiről korábban azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé, és aki persze felém se nézett. Na mindegy, régen volt.

Ma jött egy új csaj a céghez, állandóan kedveskedik, meg folyton mosolyog, de nem zavar, mert tudom, hogy minél frissebb valaki, annál többet mosolyog és annál kedvesebb, aztán ha gyanúsan sokat mosolyog és túl sokáig kedveskedik, akkor nem jut messzire, sőt, egy idő után ki is rúgják. Nyilván meg is érdemli a kis képmutató.

Na mindegy.

Pénteken orosz kislányt fényképezek meg az anyukáját, de az anyuka barátnője is eljön, hogy megnézze hogy mi van, mert később talán ő is a kamerám elé állna, tapogatózik. Szombaton arab kislány a soros, a galilea-parkban fotózom, az apuka akarja mindenáron ott, pedig nekem volna jobb helyem, de beletörődök, mit ágaskodjak. Vele lesz a szomszédasszonya, aki a fiát hozza magával, hogy őt is fotózzam már le. Na jó.