Magam vagyok. Kicsit olyan az egyedüllét, mint mikor senki nincs veled, és egyedül vagy. Korareggel kelek, kimászok a kolléganőm asztala alól, a nap épphogy kibújik a hegyek mögül, sárgásmeleg foltokat vet a laborfalra, a gyerekekre gondolok, aztán Magira. Eszembe jut a gyerekkori tanya vasárnapreggeli zsongása, amiről tavalyi elrepülésük előtti este beszélgetünk, meg az albérleti éjszaka közepén magától kinyíló kádcsap félelmetes vízsugara. Eszembe jut, hogy a nagy Frank-családban a betű és gondolat értékét veszti, a blog elhal, a kapcsolatok leértékelődnek, felhígul a ragasztó, a családi élet ásítássá válik.
Ma este majd megírom a hétvégét és a tegnapéjszakát.
a kolleganom asztalat nem kell felreerteni, este tenyleg megirom a magyarazatot, mert tobben aggodtak
Peti! Nagy Ölelés Lentiből! Rég jártam itt…jólesett..
Ennek a grafikanak a feje ugy nez ki mintha Lincoln-t probaltad volna lerajzolni.