az ablakon keresztül lefényképeztem híres Van Gogh fotómat
Háromhughoz mentem Haifára karbantartani, polcot függeszteni, fiókot javítani, asztalt venni és összerakni.
Egyikük lakásán az egyik hug rizseshúst főzött, és boldog volt, mert miközben a háttérben lágy zene szólt, azt mondtuk neki, hogy finom. Életében először főzött ilyet – és ezt már az elején kihangsúlyozta, ezért is mondtuk neki, hogy finom. Kétszer szedtem, pedig csak kóstolni akartam. Kicsit íztelen volt, de azért ízlett.
Mi legyen a ma esti program? – kérdezgettük folyton egymástól.
Egyik hug: pub, vagy biliárd.
Másik: művészmozi, tengerparti kávézó, vagy bóling.
Harmadik: szoborkiállítás, vagy viharos tengerparti séta nagyonmagasra-csapó, majd drámai módon sziklákon szétfröccsenő hullámokkal, melyek még morajlanak is az egyébként romantikus sötétben, melyet csak itt-ott szakítanának meg a vihar közeledtét jelző lélegzetállító villámcsapások.
Végül a szétfröccsenve hullámzó tenger és a kávéház-pub különös együttese mellett döntöttünk.
A legutóbb ittjártamkor nagyon, de tényleg nagyon-nagyon megkedvelt Hottentott helyett egy Ben Gurion sugárutas helyre ültünk be a föld alá.
Az elején azon vitatkoztunk, hogy mi a giccs, meg politikai vitát is folytattunk, pedig én nem akartam, de egyik hugom erővel kényszerített rá. Másik hugom felhúzta magát a harmadik hugomon, drámaian felállt és hazament, mi meg olyan szappanoperásan ledermedve néztünk egymásra. A haragos hug fél óra múlva visszajött, mert találkozott valakivel, aki meggyőzte, hogy ugyan már jöjjön csak vissza. Ő is vele jött.
A terítőt leszedettük az asztalról, mert úgy jobban tetszett az asztal, a pincérnő dünnyögött, hogy folyton a legfurcsább kérésekbe ütközik.
– Miért? Még senki nem szedetett le terítőt? – ámultunk reája direkt kikerekített szemekkel, és jólesett, hogy ma este kicsit különlegesek lehetünk.
Sokáig maradtunk, a háromszintes étterem-bárban mi voltunk az utolsók.
Az eső is eleredt, visszaugrottunk a kocsiba, ahol az ablakon keresztül lefényképeztem híres Van Gogh fotómat. E honlap útján éppen most terjed a híre.
Másik hug másnap rakottkrumplival kínált.
– Miért nincs benne hús? – kérdeztem érdeklődve.
– Tejes-húsos tilos együtt.
Ja, tényleg, erre nem gondoltam, pedig gondolhattam volna – szégyenkeztem pironkodva bensőmben.
Viszonylag finom volt. Közösen tettünk rá vajat, hogy csúszósabb legyen.
(2006-03-12)
Peti, most, hogy így sikerült belekóstolni a blogodba, úgy jártam vele mint az étlappal, ami telis-teli van mindenféle jobbnál jobb kajával és nem tudom melyiket válasszam. Ezért csak forgatom előlről, majd izráeliesen hátulról elölre és mindég rám vár a pincér…azonkívül itt könnyebben el lehet tévedni mint a sivatagban. 1ébként a sivatagi eszmefuttatás is tetszett.