Csavar

Az utóbbi napokban leírhatatlan gondolataim támadnak, eszembe jut valami, de inkább érzés ez, megcsap és tovaszáll, megfoghatatlan, a gyári folyosókon kóválygok, mit is keresek itt? eltévedtem volna? Magira gondolok, fent a hegyekben kicsi gyerekekkel purimi dáridóra készül maskarában, letörölném a könnyeit, de elérhetetlen, csak gondolatban ölelem. Egy fotelre huppanok és jegyzetelek. Azt mondják, hogy félelmetes vagyok, csúnya, gonosz és visszataszító. Elpilledek, lecsukódik a szemem, a toll kiesik a kezemből. Vállonráznak alakok, hogy ébredjek már, munka vár. Ismét a képernyőt bámulom, de újra billen a fejem. Felállok tornázni, és kimegyek. Álmos ködön át ébredek a hűtőházban, megbillenek. Munka után Vilivel kávéházba ülök, hogy beszéljünk valamit.
– Szerinted be fogok csavarodni? – kérdem.
– Nem.