Mondjuk nem csak a szülinapom miatt gondolom, hogy a hatvanas évek egy tökjó időszak volt, sokkal, de sokkal jobb, mint szinte az összes utánajövő, zenében, divatban, irodalomban, de főleg filmben. Ezt most néztem meg pár napja, és azt gondolom, hogy elképesztően tökjó az egész és például amikor az a csúf csávó négy percen át szaladgál a temetőben, az egyszerűen lélegzetelállító jelenet. A hatvanas évek minden elemükben olyanok voltak, hogy tökre lennék most hetven, cserében azért, hogy hatvanban húsz lehessek. Abban a korban az összes tárgy, az összes ház, minden ruhadarab, jármű, zene, minden pillanat annyira fájdalmasan menő volt, hogy az nem igaz.