Shishi

Kedvesem éjszaka hollókról álmodott, akik kivájták a bölcsis gyerekei szemét, reggel meg itthon hagyta az elefántos kulccsomót, pedig direkt visszajött érte a taxitól.

Beadtam egy 150 darabos képsorozatot előhívásra, és a művész-kávéházban vártam meg, míg elkészül. Péntek reggel van, napsütés, öröm.

Tetszik, hogy még mielőtt a kezem megfogná a bankautomatából kihívott borravaló pénzt, sms üzenetet kapok, hogy végrehajtottam a műveletet, pedig még nem is.

A tegnap esti szülinapi partyn nem láthatták a fejem tetején óriásivá nőtt bibircsókot, mert direkt folyton álltam, vagy a túlsó sarokban ültem, vagy a szalonlépcső tetején, de a kávézóban a szőke pincérnő szeme biztos megakadt rajta, hisz annak ellenére, hogy csak kávét rendeltem, hosszasan állt felettem, jóval tovább a kelleténél, nyilván a nem mindennapi látvány marasztalta, bár Magi szerint a ma esti farmernadrágot elárusítónő is szemtelenül sokáig méregette csinos férjét, mondván, hogy ez a nadrág is nagyon jól áll a fenekén, meg ez is, aztán újra visszaszaladt lelkesen, hogy ez is, végül mind a hármat megvettük.

Szemeimet a sivatagi hegyekre emelem, onnan jön a segítségem.

Azért kellene ez a kávéházi csend, hogy összeszedjem szétfolyó gondolataimat, de csak mégjobban összekuszálom őket. Hasraesem a galériára felvezető homályos falépcsőfordulóban, és úgy teszek, mintha csak trappolnék és krákognék, nehogy kiderüljön. A falakon körben fotók és festmények, megvehetők, nem drágák, de nem kellenek, én jobbakat csinálok. Hátborzongatóan kellemes zene szól. Lent egy leptopos apuka ringatja a babakocsit, csendes baba alszik benne.