Azért készítettem „Az élet 4 üvegbe sűrítése”-ről egy újabb montázs-változatot, mert az eredeti túl komor a szürkeségével, és az üvegek is kiábrándítóan üresek, míg a vidámabb változatnál legalább az italok szines látványa emlékeztet az ideig-óráig tartó élvezetek illúziójára.
Gyerekkorom óta folyton azon vívódom, hogy a két hozzáállás közül melyik valójában az enyém, bár már régen tudom, hogy alkatomnál fogva szürke üvegeket szorongatok, viszont -szerencsémre- a mindenkori környezetem kiszinezi és megtölti azokat. Csakis őmiattuk és az ő kedvükért vagyok optimista.
Én egyébként most valahol a sörösüveg és az infúziós-zacskó között helyezkedek el.
[singlepic=2036,345,700,,left]
Miert osszegzed az eletet mar MOST te kis ciposzaju?
addig összegzem, míg nem késő… 🙂