Erősen szúró szívfájdalmaim vannak mostanában, biztos valami jó kis infarktus készülődik, mindegy, úgyis megállapítotttam nemrég, hogy 40-től 60-ig a legunalmasabb 20 év az ember életében, nincs nagy kedvem hozzá. Egyébként meg a halál is az élet része. De ha mégis életben maradok, az lenne a legjobb, ha egy ugrással 70 lehetnék.
Néha csak azért írok le valamit, hogy tutira meglegyen, azazhogy erre már volt gondolva, és itt nem azon van a hangsúly, hogy konkrétan az én fejemben fogant meg, hanem úgy általában ez már el lett gondolva. Akinek kell, fogja-vigye, aztán lépjünk tovább.
A gyárban ma egyedül fociztam a gyilkossal, aki késsel szúrta le a rátámadókat, mert a többiek vagy nem értek rá, vagy fáradtak voltak, és nem akartak. Van egy másik gyilkos is, de ő nem tud focizni, meg ő még nem is szabadult a börtönből, és munka után rögtön visszaviszik a börtönbe. Csak ma vettem észre a szabadult gyilkos lábán az elektromos készüléket, ami arra szolgál, hogy a rendörség két évig követhesse tartózkodási helyét, és csodálkoztam, hogy mikor cseleztem vele, sosem éreztem a lábam beleütődését.
Szintén 40, szintén néha szúr…
Gondolatfelvétel.
Izgalmas foci!