Nem akarom feketén csinálni, hogy ne vádoljon még ezért is a lelkiismeretem
Tépelődök, hogy könyvet adjak ki 30,000-ért, a családomat zavarjam haza magyarországra 10,000-ért, fotósfelszerelést vegyek 20,000-ért, a gyerekszobát cseréljem le 20,000-ért, autót vegyek 50,000-ért, vagy mind az ötöt 130,000-ért. A főgond az, hogy hogy nincs egy garasom se, de most így, a születésnapom előtt mégis megszellőztetem anyagi problémáimat, hátha valaki, vagy többen összefogva kisegítenek a gödörből. Kézpénzt is elfogadok, de javallott hitelkártyával fizetni, vagy egyszerűen csak vedd meg az autót, úgy is jó lesz. Lali, ha nem itt veszed meg a Canon EOS 350D kamerát, hanem New York-ból hozod, 1000 shekelt (200 $) megspórolhatsz.
Vállalkozóvá kell válnom, hogy számlát adhassak a fotóim vásárlóinak. Nem akarom feketén csinálni, hogy ne vádoljon még ezért is a lelkiismeretem.
Valaki azt írta, hogy jók a képek, a honlap, meg minden, csak épp a gyerekeimet nehéz megtalálni rajta. Mintha villámként csapott volna belém a felismerés: tényleg, a gyerekeimet tényleg nagyon nehéz megtalálni rajta. És akkor ott, nyomban elhatároztam, hogy teszek róla, hogy legközelebb ez még véletlenül se fordulhasson elő.
Néha azt mondják nekem, hogy tök jókat írok, fotózok, rajzolok, meg még egy csomómindent tök vagányul csinálok, mégsem jutok semmit előre, most akkor mi ez? Átok, balsors, vagy csak egyszerűen lustaság?
Szerintem az a bajom, hogy mikor bemutatom a képeimet a kiállítás szervezőinek, akkor valami oknál fogva semmiképp nem akarok olyan színben feltűnni, mintha jónak tartanám a munkáimat, és hirtelen azon kapom magam, hogy hevesen kritizálom önmagam, rábeszélés helyett inkább lebeszélek.
A gyülekezet megnyitójára is a tervezett 60 helyett csak 40 képet nagyíttattam ki, 30-at kereteztem be, végül pedig sikerült az illetéseket meggyőznöm arról, hogy bőven elég 15-öt kiakasztani, kicsit még sok is.
Mi szükség lenne többre?
Egyébként meg abban a pillanatban, hogy telefonálni, tárgyalni, nyomulni kell, adót fizetni, számlatömböt rendelni, rögtön elbújik a nap, beborul az ég, a fotózás elveszti varázsát, nyűgös taposómalomban kínlódom, akkor már leszek inkább hullamosó, vagy sírásó.
Kéne egy kiváló menedzser (Sanyi?), aki a teljesen átlagos alkotásaim eladásának piszkos munkáján kívül, engem is meggyőzne róla, hogy jók azok.
(a fenti írás 4 évvel ezelőtt készült, azóta már Canon EOS 40D-m van, és rég elmúlt az átok/balsors/lustaság is)
Sőt, a 130ezer is el lett tapsolva, nem? Hát a gyerekszoba, mo-i út stb, smafu? És mi lesz a könyvvel? Mi lesz a címe? Miről fog szólni? Héberül vagy magyarul? Vagy képeskönyv lesz? Adsz majd egy dedikáltat?
a gyerekszoba rég megvan, mo-i út volt azóta 2-szer, és most is lesz aug-ban, a könyv magyarul van, kész van címestül, borítóstul, csak ki kell adni, nincs benne kép, dedikálás?… már nagyban írom a másik könyvet, ami publikus lesz 🙂