Jobbszélső

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, azt kell mondanom, csalódtam, hogy nem borotválták le a mellszőrzetemet mielőtt az orvos rámtapasztotta azokat az elektromos kábelekhez erősített korongokat, pedig már úgy rákészültem. Az igazi sportolóknál is így csinálják. A másik meg, hogy sokkal nehezebb volt az erőnléti vizsga mint számítottam, és bár az ájulás kerülgetett az intenzív gyaloglás-futás végefelé, mindig azt feleltem a sportorvos kérdésére, hogy minden rendben, csak hogy hősnek jöjjek ki, és valóban, a 10 fős csoportból én voltam az egyedüli, aki nem a saját kérésére hagyta abba a próbát, hanem a vizsgáztató unt bele erőnlétembe, pedig a gonosz arab folyton emelte a tempót, de így sem bírt megtörni, mert folyton biztatott a belső újemberem, hogy ju ken do it bradör. Jee!.
Én lepődtem meg a legjobban képességeimen, saját szememmel láttam a képernyőn, hogy végig állandó maradt minden grafikon, még a szívdobogásom tempója sem emelkedett, igaz, csak éles szögből volt rálátásom a monitorra, meg eleve szédültem, ami elmosódottá tett minden látnivalót.

Eddig csak két gyári focimeccs volt, mert az elsőn valaki eltörte a kezét, a másikon meg elájult egy gyerek, ezért szünetet tartottunk, de a mai komoly orvosi szűrés után minden rendben kell hogy legyen. Mivel általában szórom a gólokat, valószínű beválogatnak a gyári ligás csapatba, én leszek a jobbszélső csatár.