Két kiábrándult házaspár kicsit ittasan arról beszélget, hogy miért ilyen az élet. Megállapítják, hogy nincs mit tenni, ez van, aztán viccelődnek, és sokat nevetnek. Mindenki karikírozza a saját házastársa jellemző vonásait, modorosságait. A gyerekek már alszanak a ház felső emeletén, ők meg a teraszon üldögélnek, és nem fáznak, mert kicsit részegek. Szép későőszi éjszaka. Még szólnak a tücskök, meg a többi.
Nyugodt polgári lankadás harminc körül. Még feszesek az izmok, még feláll, még nem lóg nagyon, még jók a fogak, még van jövő, még olyan, mintha tulajdonképp semmi sem történt volna. Mintha még mindig az egyetemen lennénk és ez az egész csak valahogy véletlenül történt velünk, de bármikor visszacsinálhatjuk. Még nem gondolunk a halálra, pedig…
…és azóta eltelt még tíz év…
[poll id=”13″]
Én másképpen látom. Látogass el az online férfi magazinom oldalára. Én is dolgozom -proli vagyok-. Lehet, hogy borús volt a hangulatod. Szerintem mi másabbak leszünk mint az elődeink. Nekünk már van lehetőségünk rá. Fent kell tartani a kíváncsiságunkat, az érdeklődésünket. Nem kell elővenni a bemelegítőt, és a svájci sapkát, és nem csak a foci, meg a politika van a világon. Az már elmúlt – ha te is úgy akarod-.