Esküvő

Boldog most a nő, mert ő,ő,ő, mindenki őt, meg neki, hozzá, kapkodó kezek nyúlnak, mindenki egyszerre akar, friss férj (le)itatja, vagány rabbi áldást nyújt, mond, rá, meg a borra, mindegy, csak valamire, anyuci fátylat emel, nehogy…, meg így ő is részese, mintha újra, mint akkor…, a hupát is tartani kell, mind a négy rúdját nekie, mert borzas szél csiklandoz, a sötét is jő, de sebaj, kopasz fotósunk vakuja jól világít ám, a lényeg, hogy mindenki túlélje, békében, meg szeretetben, és 40 év múlva felkiálthasson az unoka, hogy jéé! a mama itt még tök fiatal, rá sem ismerek, el sem hiszem, fúú de szép!