Családom Churshat Tal-ban sátorozik (nehéz volt nélkülem a sátrat felállítaniuk, de végül boldogultak), én itthon maradtam, és epekedő búbánatomban rajzoltam ezt a rajzot. Nem jó egyedül lenni.
Tépelődő legények! Házasodjatok és sokasodjatok!!! A gyerek az egy tök jó dolog!
Persze a nő sem elvetendő.
Szia-sziasztok,
továbbra is, még nyári hőben is hű híve vagyok a Frankoknak, minden fel- és oldal- és le-menőiknek,
most éppen egy régi hozzáfűzést keresek. Vki. egyszer egy optimista ember blogját linkelte be, amire most nagy szükségem lenne. Ehhez kérem a segítségeteket.
És hogy a topiknál maradjak: egyszer egy őszi tengerparti szeles, majdhogynem viharos időben kattintgattam az ügyetlen sátorépítők küszködését, sajna nem lettek olyan minőségi fotók, mint Péteré, ezért kukába kerültek, de mint élmény érdemes volt átélni 🙂
A magyarul tanuló izraeli diákjaim nem értik milyen ige a „sátorozni” – hát ez kb.: „sátort kínlódva felállítani”