Szeretek csak úgy fotózni, minden megkötés nélkül, magamnak, de néha az élet olyan dolgokat kényszerít ki belőled, melyre korábban rémálmaidban sem gondoltál volna, mint például a rendezvényfotózás, különösen az esküvők megörökítése, ahol erőlködve próbálsz pajkoskodni a gyerekekkel egy mosolygós képért, a baldachin (hupa) alatt képes vagy az egész vendégsereg elől eltakarni a boldog(?) párt, csak hogy jó szögből örökítsd meg a csókot, a gyűrűhúzást és a pohártörést, egész este alatt muszályból vigyorogsz, pedig az inged alatt izzadsz, mint egy ló, és nem érted, hogy mit nyüzsögnek úgy az emberek, meg egyáltalán minek házasodnak, nem jobb volna tengerre szállni és békében élni, míg meg nem halok?!
De nem tehetem, három éhes szájat kell etetnem, bár nem sokat esznek, azt is otthagyják, megromlik, ezzel is növelve a nagy gazdasági világválság okozta anyagi szenvedést, melyet igazából nem is éreznék, ha nem traktálnának folyton ezzel a tévében, melyet szinte soha nem nézek, de néha mégis, az is túl sok.
A legutóbbi Bar Mitzvah-ról néhány kép (Bar Micva?):
Mostanában többször fotóztam Bar Mitzvah-kon, kisebb, 100-200 fős rendezvényeken, de a betevő falatért való küzdelem végül rávitt az első esküvőm elvállalására is, mely csak 50-60 fős intim esemény lesz ugyan, de mégis esküvő, egy ifjú pár életreszóló valamije, bár egyesek azt mondják, hogy a Bar Mitzvah fontosabb alkalom, mert esküvőd többször is lehet, 13 éves viszont csak egyszer vagy. Így, vagy úgy, kényszer-munka, de ez van. A képek profik és eredetiek lesznek, mert a minőségből nem engedek, a gond csak a szenvedésem palástolásával lesz, persze itt-ott azért ellopok majd egy-két őszintén boldog pillanatot is.
Itt lesz az esküvő:
Ezzel a szerszámmal fogok tüzelni:
[singlepic=1928,500,900,,left]