Héber nyelvkurzus

Kezdő héber nyelvtanfolyam (itt letölthető PDF formátumban is)

[poll id=”12″]

Isten hírével fogjunk hozzá.

Az első dolog az „alef-bét”, vagyis az ábécé tanulása. A legjobb módszer, ha papírt-ceruzát ragadunk és leírjuk az egymás után bemutatkozó héber betűket.

Nincs sok belőlük: csak 22. Igaz, hogy ötüknek úgynevezett „végbetű”-formájuk is van, tehát némileg eltérő az alakjuk, amikor a szó végén állnak, mint amikor másutt.

♦ ALEF

Lássuk csak: ez a héber ábécé első betűje, az ALEF → א

Ha átmegy az e-mailen, az már jó jel. ☺

(A gyakran emlegetett „ivrit” nem más, mint a „héber” – héberül. Ráadásul nőnemben, mert a nyelv az ivritben – avagy a héberben – nőnemű.)

♦ BET

Ez pedig a második betű, a BÉT → ב

Egymás mellé írva máris értelmes szót kapunk:

áv – אב, vagyis apa (jobbról-balra olvasva, ez vastörvény a héberben)

De ha megfordítjuk a két betűt – természetesen ismét jobbról-balra olvasva – , akkor is értelmes szót kapunk: בא – bá, azaz „jön”

Az Alef hangtalan, és általában magánhangzót jelöl: az Áv és a Bá esetében pl. az Á-t.

A BÉT többnyire B hangot jelöl, de lehet „VÉT” is, ekkor V hangot jelöl,

pl: תל אביב =  Tel Aviv. Itt mindkét előfordulásában V-t jelöl.

♦ MEM

A következő betű (nem a héber ábécé sorrendjében) a מ MEM betű, amely az M hangot jelöli.

Ám, mint feljebb említettem, néhány héber betűnek van „rendes” és van „vég” alakja, vagyis olyan változata, amely csak a szó végén áll.

Ez a מ betűnél a ם. (MEM SZOFIT, vagy vég-MEM; szof = vég; az -it a nőneműséget jelző végződés; róla lesz még szó.)

További idegőrlő bonyodalom: a héber írás nem jelöli a magánhangzókat, csak a mássalhangzókat.

A magánhangzókra – Á, E, É, I, O, U és az alig hangzó SVÁ – csak utalnak más betűk.

A héber nyelvben nincs a magyar A-nak megfelelő zárt hang, csak nyílt Á.

Az Ö-Ő és az Ü-Ű hangok is hiányoznak. Az említett, „SVÁ”-nak nevezett rövid magánhangzót magyarul hol Ö-nek, hol E-nek írnak át. A hangzás valahol a kettő között van.

A magánhangzókat pontok és vonalkák pótolják a szövegben. Pótolják, írom, mert ezeket jóval a bibliai idők után, valamikor a VIII. században kezdték alkalmazni, amikor Izrael népe már teljes egészében elkerült a Szentföldről és vészesen fogyott a hébert anyanyelvként beszélő ember, akinek az olvasás közben még magától értetődő volt a szöveg kiejtése.

A pontozás a betűk alatt, fölött vagy belsejükben történik.

Bármely betű lehet pontozva.

Például az Alef: אַ = Á, אָ = Á (néhol Ó), אֶ = E, אֵ = É, אִ = I, אֻ = U, אֹ = O.

Vissza a betűkhöz: az „apa” (אָב, ÁV) után most már az „anya” szót is le tudjuk írni: אם, ÉM, pontozva אֵם.

Ebből egyrészt látható, hogy az Alef jelölhet Á hangot is, és É hangot is (és mást is, majd kiderül ☺), másrészt az, hogy itt a végbetű ם-et használtuk, nem a מ-et (tehát nem אמ, hanem אם.)

Közbevetőleg: a héber nyelv a maga eredeti, bibliai formájában szerény szókinccsel rendelkezik. A huszadik században kialakított újhéber igen sok arameus (arám) szót olvasztott magába. (Az arameus a héberrel rokon nyelv, 2000 – 2500 évvel ezelőtt a Közel-Kelet uralkodó nyelve volt, az akkori Izraelben a héber helyett már anyanyelvként beszélték; a mezopotámiai magaskultúra hordozója a maga korában gazdagabb és kifejezőbb volt, mint a héber)

A mai izraeli gyerekek apjukat אבא (ÁBÁ, pontozva אַבָּא), anyjukat אמא (IMÁ, pontozva אִמָּא) szóval illetik. Mindkét szó az arameus nyelvből került a héberbe. Utóbbiból látható, hogy az Alef további magánhangzót is jelölhet, itt pl. az I-t.

Ez a bizonytalanság a szöveg olvasásában problémát jelenthet: míg az אֵם (ÉM) jelentése anya (a nem becézett forma), míg az אִם (IM) jelentése „ha”, „hogyha”.

Mikor hímnemű és mikor nőnemű egy szó a héberben? Kevés kivétellel egyszerű szabályok vannak rá – erről később. A legtöbb szó hímnemű. A nőneműek az értelemszerűen nőnemű szavak; rajtuk kívül az országot, várost, sőt, az országokat, városokat jelző tulajdonnevek és több szerv, így a nyelv is, és a legtöbb ה-ra és ת-ra (HÉ-re és TÁV-ra, ezeket még nem tanultuk) végződő főnév. Bizonyos nőnemű végződésű szavak rendhagyóan hímneműek.

Egyelőre csak annyit, hogy a héber igék és főnevek hím- és nőneműek lehetnek.

A jelzők a jelzett szó nemét követik.

Fontos: a könyvek, újságok pontozatlanul jelennek meg, vagyis a magánhangzók jelölése nélkül. Bizonyos szavak jelentése így csak a mondat értelméből derül ki. Ugyanezért, valamint a héber nyelv tömörsége okán ugyanannak a szövegnek a héber megfelelője rövidebb, mint pl. a magyar fordítása. 

Eddig három betűt tanultunk: az א (Alef), a ב (Bét) és a מ (Mem) betűt.

♦ LAMED

Ismerjük meg a negyedik betűt, ezt sem ábécé-sorrendjében: a ל LÁMED betűt.

(A héber alfabétumnak, azaz „alef-bét”-nek, akár a görögnek, latinnak, magyarnak stb. határozott sorrendje van. Ezt később táblázatban megadom.)

Az Alef után írva, íme, „megismerjük az Istent”: אֵל (ÉL) = Isten.

(Más kifejezés az Isten fogalomra az „Elohim”)

A magánhangzók nem-jelöléséből eredő bizonytalanság ismét jelentkezik: míg az אֵל (ÉL) jelentése Isten, az אֶל (EL) a magyar hoz-hez-höz ragnak felel meg.

Az אַל (ÁL) pedig azt jelenti, hogy „Ne”…

A pontozatlan szövegben – אל – itt is csak a környező szavak által sugallt értelem dönt, hogy melyikről van szó.

Sokak szerint rejtélyes kódok sora lett beleszőve a héber nyelvbe. (Az eredetibe, a bibliaiba.) Ennek az egyik tanúsága a sok közül: ha az Istent jelentő אל szó két betűjét megfordítjuk → לא – a „NEM”, „NE” szót kapjuk. (Vagyis NE fordítsuk meg az Istent… ☺)

Ez utóbbi szónak a kiejtése: LO; pontozással לֹא

(Az imént tanult אַל és aלֹא  egymás szinonímái: rokonértelmű szavak.)

Bonyolítsunk még egy kicsit: amint a latin vagy cirill betűs írásnak, úgy a héber betűs írásnak is van nyomtatott, és van írott változata. Nem enyhít a gubancon, hogy az írott betűk zöme nem is emlékeztet a nyomtatott betűkre.

Csak ízelítőül:

Izrael neve nyomtatott héber betűkkel: ישראל , míg írott betűkkel: ישראל.

(Még nem tanultuk minden betűjét.)

Ellentétben az írott latin, cirill vagy arab írott betűkkel, ahol azokat egymáshoz kötjük, a héber írott betűket külön-külön írjuk le.

Még egy szó az eddig tanult betűkkel, a LÁMED és a BÉT betűkkel.

Tegyük őket egymás mellé: לב, kipontozva: לֵב, kiejtve: LÉV. Jelentése: SZÍV.

Írott betűkkel: לֵב

(Az írott betűk pontozása azonos a nyomtatott betűkével. Ám, amint a könyveket, újságokat nem pontozzák, az írott betűs leveleket sem szokták.)

♦ VAV

Következik a VÁV. (Továbbra sem ábécé-sorrendben tanuljuk a betűket.) Alakja: ו.

A VÁV a V hangot jelöli – de jelölhet O és U magánhangzót is.

Két dologra kell felfigyelni:

1.)  A magánhangzókat nem csak pontozással lehet megjeleníteni, hanem bizonyos mássalhangzókkal is: egyikük a VÁV.

2.)  Mint tanultuk, a V hangot a BÉT változatával, a VÉT (pontozatlan ב) betűvel is le lehet írni. A héber nyelv szabályai döntik el, hol melyiket használjuk (lásd a magyar j – ly kettősséget).

A VÁV betű nevének értelme is van: horgot, kampósszeget jelent. Talán ez az oka, hogy a héber nyelv a kötőszó szerepére jelölte. VÖ (néha U; feljebb említettük, hogy a VÁV lehet O is, U is) azt jelenti: „és”; „valamint”.

Ha VÖ, akkor וְ a pontozása; ha U, akkor וּ.

Példa: tanultuk, hogy az „apa” népszerű héber megfelelője אבא, az „anya” pedig אמא.

Kössük össze a két szót! „Apa és anya” = אבא ואמא. ÁBÁ VÖIMÁ.

Kipontozva: וְאִמָּא אַבָּא. Írott betűkkel: אבא ואמא

A VÁV alatt két, egymáshoz képest függőleges helyzetben elhelyezkedő pont található (:). Ez a feljebb említett „SVÁ” magánhangzó, amelyet nagyon rövid Ö-nek, vagy E-nek kell ejteni.

Az „ÁBÁ VÖIMÁ”-ban az „Ö” a „SVÁ”. A VÖIMÁ „Ö”-je nem a magyarhoz hasonló nyílt hang, hanem még a rövid ö-nél is rövidebb, alig hallható hang.

Mellesleg: tanultuk, hogy az É hangot ugyancsak két ponttal jelöljük a mássalhangzó alatt, de ezek egymáshoz képest vízszintesen helyezkednek el (..).

A VÁV (ו) írott alakja (rendszerint enyhén döntött) függőleges vonal: ו.

A magyar és a héber nyelv egyáltalában nem rokon, mégis vannak hasonló, vagy inkább egymásra emlékeztető szavaik.

Ilyen a חלום (חֲלוֹם, חלום , vagyis CHÁLOM) szó. Jelentése: álom.

♦ NUN

A következő betű a NUN, az N hangnak megfelelő betű és a MEM (מ, ם) után következik, akárcsak a görög, a latin és a magyar ábécében.

A NUN-nak, hasonlóképpen a MEM-hez, szintén két alakja van.

A szó elején és közben נ, szó végén ן.

Példa: נא (NÁ) = kérem, kérlek, „kéretik”. Kipontozva: נָא.

Az אנא (ÁNÁ), kipontozva אָנָּא az előbbinél hangsúlyosabb kérést jelent.

(A NUN-ban lévő pont nem véletlen, de a köznapi kiejtésben nincs jelentősége.

Nem úgy, mint a korábban tanult בּ és ב esetében, ahol az előbbi, belsejében pontot viselő betű B hangot, a pont nélküli V hangot jelöl. Könyvben, újságban a betűk csak kivételes esetekben vannak kipontozva, pl. amikor idegen név vagy szó kiejtését kell pontosítani – a szó szoros értelmében…)

A NUN végbetű-formáját az emberi civilizáció egyik legelterjedtebb, héberből jött szavában mutatom be. אמן – ÁMEN. Írott betűs alak: אמן.

Azt jelenti: igaz, úgy van, úgy legyen. Kipontozva: אָמֵן. (A két egymás melletti pont a MEM betű alatt É hangot jelöl, lásd 2. oldal, fent. Vagyis a szó kiejtése tulajdonképpen ÁMÉN.)

E szóval rokon az אֱמוּנָה – EMUNÁ. Jelentése: hit.

Az ALEF alatt látható ֱ pont-csoport egy rövid E magánhangzót jelöl, ellentétben a

„rendes” (és jóval gyakoribb) ֶ E magánhangzóval.

Ezek szerint magánhangzó is kaphat „SVA” jelölést.

A נ – NUN betű szó eleji és szóközi írott alakja: נ, míg a szóvégi NUN – ן – egy hosszú, a VÁV-nál (ו) hosszabb, lefelé mutató függőleges vonal: ן.

Míg tehát az ámen írott alakja אמן, az emuná-é: אמונה. 

Előbbinél a szóvégi, utóbbinál a szóközi NUN betűt használtuk. A szó eleji ALEF pedig az előbbinél Á, az utóbbinál E hangot jelöl!

Az eddig tanult betűkkel egyre több szót tudunk leírni.

Például בן (בֶּן, בן) BEN azt jelenti: fiú, vagy valakinek a fia.

♦ GIMEL, DALET

A következő két betű a ג – GIMEL – és a ד – DÁLET.

Írott formájuk: ג – a GIMEL – és ד – a DÁLET.

Vagyis nem hasonlítanak a nyomtatott változatukra.

Ők szomszédok: a héber ábécé (vagyis az álef-bét) harmadik és negyedik betűje. Sorrendben tehát az ALEF és a BÉT után következnek.

A két betű önmagában is képes értelmes szót alkotni: kettőt is.

A גָּד (GÁD) – írott betűkkel: גד – Jákob egyik fia, így a bibliai Izrael egyik törzs-atyja (1 Mózes 30:11). Az igehely tanúsítja, hogy a szó szerencsét is jelent.

A mai héberben ilyen (szerencse) értelemben alig használatos: a „mázál” szót használják helyette, ami eredetileg csillagzatot, állatövet, zodiákust  jelent.

Az ismert „mázál tov” tulajdonképpeni jelentése: „legyen jó csillagzat alatt”.

Ugyane két betű egymás mellé írva, de fordított sorrendben másik szót ad.

A דָּג (DÁG) – írott betűkkel: דג – jelentése: hal. (Mellesleg a Halak csillagképet is jelenti.)

A GÁD Gimel-jében és a DÁG Dálet-jében lévő pontnak a mai kiejtés szempontjából nincs jelentősége. A betű belsejébe tett pont neve DÁGES, amelynek jelentése hangsúlyozás. Ha szó közepén álló mássalhangzóban fordul elő, megkettőzve ejtendő, de erre csak a Szentírás templomi felolvasója és a rádióbemondó ügyel.

Tanuljunk még egy állatot: a דֹב (DOV) – Írott betűkkel דב, azaz medve.

A Dov nem túlságosan gyakori férfinév is.

Hasonlóan rövid szó a גַּב (GÁV) – írott betűkkel גב – jelentése hát, valakinek vagy valaminek a háta. A ג-ben lévő pontnak itt sincs jelentősége.

A ב – BÉT betű mindkét példában VÉT, akár az אביב (Aviv = tavasz) szó, vagy az ebből alkotott Tel Aviv (Tavasz Domb) városnév esetében.

Az O hangot a bibliai héber nem jelölte. A DOV szót/nevet csak a DÁLET és a BÉT (VÉT) betűkkel jelölte és jelöli ma is, de a pontozás rendszeresítése óta (1100-1200 éve) a DÁLET bal felső oldalához biggyesztett pontocskával jelölni is lehet, bár ebben az esetben a kiejtés egyértelmű: nincs más szó, amit a Dálet és a Bét (illetve Dálet és Vét) betűkkel ki lehetne fejezni, a pontozásra tehát alig van szükség.

Az újhéber nyelvben, illetve helyesírásban az O hangot az előtte álló mássalhangzó – jelen esetben a DÁLET – bal-felső széléhez tett ponton kívül a mellé írt VÁV betűvel is kifejezhetjük. (Ugyanúgy az U hangot is.) A DOV szót tehát leírhatjuk דוב alakban is. (דוב). Ha az állatról van szó, ma így írják; a férfinevet általában a bibliai helyesírás szerint, azaz דב alakban.

*

Izrael déli harmada a Negev. Azt jelenti: száraz, csapadékszegény föld.

Az eddig tanult betűkkel már le is tudjuk írni: נגב, NEGEV. Kipontozva נֶגֶב, írott betűkkel נגב . Az egykori sivatagi „romantika”, a homokdűnék között imbolygó tevék visszaszorultak a még mindig sátorlakó beduin kisebbség sátrai köré.

A teve héberül גמל, GÁMÁL (גָּמָל, גמל). A Gimel betű neve a Gámál szóból ered (a betűk nevei és „névadó” szavaik közti kapcsolatról későbben szólok.)

Ma a Negev központja a negyedmilliós egyetemi város, Beér-Séva.

A Negevet, mint Izraelt általában, autósztrádák, vasúti sínek hálózzák be, mosávok és kibucok (mezőgazdasági települések) termelnek szubtrópusi gyümölcsöket. A beduin lakosság zöme már letelepült, de a sátorban lakó arab gyerek kezében ugyanúgy csörög a mobiltelefon, mint a beér-sevai Ben Gurion Egyetem hallgatójának a zsebében (akik között számos beduin is akad).

Még egy szép szót leírhatunk az eddig tanult betűk segítségével: גן (GÁN) – kertet jelent. Kipontozva: גַּן. (A Gimel-ben lévő pontnak itt sincs jelentősége.) Ugyanez a szó írott betűkkel: גן.

Jákob egyik fiának a neve: דן (DÁN) – kipontozva דָּן , írott betűkkel דן (1. Mózes 30:6) – és ugyanez a neve a Jordán folyó egyik eredőjének is, Izrael északi határvidékén. (A skandináv nép nevéhez semmi köze.)

Az úr mindenütt úr, még Izraelben is. Úr héberül: אדון, írott betűkkel אדון (ÁDON). Pontozva: אָדוֹן. Ha ismeretlen férfit szólítunk meg, ezt az אדוני (אָדוֹנִי)  – ÁDONI szóval tesszük. Uram. A szó végére került I hang (leírva י, vagyis JOD), az egyes számú birtokos jele.

A hölgyek később következnek ☺.

♦ HE

Engedjék meg, hogy bemutassam a héber ábécé, az Álef-Bét ötödik betűjét.

Ő a HÉ betű. Nyomtatott alakja ה, írott formája ה.

Igen fontos szerepe van: egymagában betölti a névelő szerepét, akárcsak a magyarban az A. A héber névelő: HÁ és a ה betűvel írjuk le. Pontozása többnyire הַ, de lehet הָ

(a modern héberben ez is HÁ), ritkán הֶ (HE).

Ez a változatosság illeszkedési okból van, akár a magyar A – AZ páros.

Példák: HÁtikvá = A remény (Izrael nemzeti himnuszának a neve).

HÁolám = a világ. HÁárec = az ország (és Izrael egyik napilapja), de a Földet, bolygónkat is jelenti. HÁám = a nép, HÁádon, az úr – de HECHÁLUC = az első országépítő pionírokat nevezték cháluc-nak; a sportnyelvben a csatárt is így hívják.

Most pedig írjuk le Izrael legnépszerűbb királyának a nevét, amely – akárcsak az Ámen – az egész Földkerekségen elterjedt.

Ez a név Dávid, héber betűkkel דוד (דוד).

A VÁV itt kifejezetten V hangot jelöl. Aki jól ismeri a héber nyelvet, az rátekintésre megmondja, hogy a DVD (DÁLET-VÁV-DÁLET) betű-hármas nagy valószínűséggel Dávidot jelent. (E név héber kiejtésében az Á nagyon röviden ejtendő, a hangsúly az I-n van.)

Kipontozva a név így fest: דָוִד.

Ám a pontozatlan דוד jelenthet dod-ot is, ami bácsit vagy nagybácsit jelent.

Ez kipontozva דוֹד.

Hogy egy adott mondaton belül melyik, azt megint csak a mondat értelme dönti el. Előfordulhat mindkettő egyszerre is, akár egymás után: הדוד דוד, azaz Hádod Dávid, Dávid bácsi vagy Dávid nagybácsi… (הַדוֹד דָוִד)

A változatoknak még koránt sincs vége: a דוּד (DUD) üstöt, kazánt, bojlert jelent.

Izrael és a zsidóság közismert jele a hatágú csillag. Sokan hallottak annak héber nevéről is: Mágén-Dávid (מגן דוד, kipontozva מָגֵן דָּוִד, írott formában מגן דוד).

A régies, askenázi kiejtés „mógendóved”-ként ejti.

Nos, a mágén védőt is jelent, és pajzsot is.

A kifejezés jelentése tehát nem „Dávid-csillag”, hanem Dávid pajzsa.

A két, egymással fordított helyzetben álló háromszög ezotérikus-kabbalisztikus magyarázata: a felfelé álló háromszög talapzata lent van, itt, e világban, csúcsa felfelé, az Istenség, a magasabb dimenzió felé néző embert szimbolizálja; a másik, csúcsával lefelé mutató háromszög alapja „fenn” van és lefelé tekint: az emberre vigyázó isteni Gondviselést jelképezi. A kettő a teljesség jegyében kiegészíti egymást…

A védőt, pajzsot jelentő Mágén – מגן szó szoros kapcsolatban áll a védelmet jelentő הֲגַנָּה (HÁGÁNÁ) szóval. Így nevezték az Izrael Állam megalakulása (1948. május 14.) előtt, a brit mandátumi Palesztinában működő zsidó önvédelmi szervezetet is: Hágáná. Az állam kikiáltása után ebből alakult a mai izraeli hadsereg, aminek „Cvá Hágáná L’Jiszráél” (Izrael Védelmi Hadserege) a neve, vagy a három szó rövidítéséből képzett mozaikszó, a „Cáhál”.

Röviden visszatérek a הֲגַנָּה szóra. A ה betű alatt egy ֲ magánhangzó van:

Ahogy a ֱ röviden ejtett  ֶ (E), ugyanúgy a ֲ rövid ַ (Á) hang.

Eddig tehát a következő betűket ismerjük:

A betű

sorszáma	neve	Hangértéke	nyomtatott alakja	írott alakja
1.	Alef	A, E, É, O, U	א	א
2.	Bét / Vét	B, V	בּ, ב	בּ, ב
3.	Gimel	G	ג	ג
4.	Dálet	D	ד	ד
5.	Hé	H	ה	ה
6.	Váv	V, O, U	ו, וֹ, וּ	ו, וֹ, וּ
12.	Lámed	L	ל	ל
13.	Mem	M	מ, ם	מ, ם
14.	Nun	N	נ, ן	נ, ן

 

Kilencet a huszonkettőből.

Ezekből már elég sok szót és nevet tudunk összerakni.

Álljon itt az első ember, אָדָם – ÁDÁM. Leírva: אדם.

A szó jelentése, mint egyszerű főnév – ember.

A héber gyakran „ember fia”-ként emlegeti az embert: בן אדם – BEN ÁDÁM, írott formában: בן אדם. Egy szóként ejtendő, rövid á hangokkal: „benádám”.

Ehhez némileg hasonló azאדום  -ÁDOM szó, magyarul vörös, piros. (אדום)

A héber hagyomány szerint Isten földből, éspedig vörös földből teremtette Ádámot.

Aדם  (DÁM; leírva דם) szó jelentése: vér.

A Biblia kapcsolatba hozza a (vörös) földet, az abból teremtett embert és a vért, lásd 1Mózes 9:5 („De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.”) vagy 3Mózes 17:11 az áldozati állat véréről („Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért; a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”)

Figyeljük meg, hogy

1.    Mind az אדם, mind az אדום, mind pedig a דם szavakban a szóvégi ם betűt, és nem a מ betűt használjuk, és

2. A héber nyelvnek van egy logikailag moduláris, „összerakható” jellege.

Eddigi tudásunkkal már leírhatjuk az egyik legszebb szót, ami a lélek csúcsát jelenti: אהבה. Kipontozvaאַהֲבָה , írottan אהבה, kiejtve ÁHÁVÁ: szerelem, szeretet.

♦ CHET

Ezennel bemutatom a legszebb két betűt.

A CHET – nyomtatott alakja: ח, írott formája: ח – a héber ábécé nyolcadik betűje.

Erős, torokból ejtett H hangot jelöl, olyas valahogy, mint amikor valaki indulatos „ach!” szót mond. A magyarban nincs igazán hasonló, ezért a magyar anyanyelvű ember eleinte ezt a hangzót is a ה – HÉ – betűnek megfelelő hanghoz hasonlóan ejti.

♦ JOD

A JOD – Izraelben inkább JUD-nak nevezik – nyomtatott alakja: י, írott formája: י, a héber ábécé tizedik betűje.

Hogy miért ez a legszebb betű-páros? Azért, mert ők ketten, a CHET és a JOD együtt jelentik az Életet. חי – CHÁJ – azt jelenti, hogy él. Pontozva: חַי. Írott betűkkel: חי.

Sok hölgy visel arany חי – amulettet.

Az írott JOD egyetlen rövid függőleges vonal. Rövidebb, mint az írott VÁV, és harmada a NUN végbetűjének. Tegyük őket egymás mellé: יון (jobboldalt a JOD, középen a VÁV, a végbetű-NUN a bal oldalon).

A korábban tanult MEM és az imént tanult JOD betűkkel már le tudjuk írni a Közel-Keleten ugyancsak életet jelentő víz héber megfelelőjét: מים – írott betűkkel: מים. Kiejtve: MÁJIM.

Az emberélet egyik kulcsszava: a ילד (pontozva: יֶלֶד, írott betűkkel: ילד – kiejtve: JELED. Jelentése: (fiú)gyerek.

Ebből a szóból ered a יליד (pontozva: יְלִיד, írott betűkkel: יליד – kiejtve: J’LID vagy JöLID, rövid „svá”-val). Jelentése: született, születésű, a ילודה ( יְלוּדָה, ילודה , születési arány) és még több szülést, születést, megújulást jelentő kifejezés.

A יֶלֶד (JELED, gyerek) szó nőnemű alakja a יַלְדָּה (JÁLDÁ), azaz kislány, gyereklány. A Dálet betűben lévő pontnak a mai kiejtésben nincs jelentősége.

A héber szavak zömét három mássalhangzó és az ezeket „éltető” magánhangzó alkotja. A szóképzésre jellemző, hogy a szavak három mássalhangzóját, a szó gyökét (fenti példánkban a JOD, LÁMED és DÁLET betűket, ill. hangokat) kombinálja.

*

Egy madár, „aki” egyben próféta is…

A galamb, a Biblia egyik jelkép-madara, héberül יונה (JONÁ, kipontozva יוֹנָה, írott formában יונה, a hangsúly az Á-n. Pontosan ugyanez a neve a magyar Bibliában Jónás néven ismert prófétának is. Joná. (Rövid o-val, hangsúly az á-n.)

A próféta szót is le tudjuk írni az eddig ismert betűkkel: נביא , azaz návi. Kipontozva: נָבִיא, írott betűkkel נביא. Ugye, emlékszünk: a ב betű jelölhet B és V hangot is. Itt az utóbbit jelöli. Az א (ALEF) pedig néha hangtalan, mint ebben az esetben. A נביא szót úgy ejtjük, mintha נבי -nak lenne írva.

Jónás próféta tehát héberül: יונה הנביא (יוֹנָה הַנָבִיא ; יונה הנביא – Joná hánávi: a návi előtt a HÁ névelő áll; „Jónás, a próféta”).

*

Eddig összesen 11 betűt ismerünk. Elérkeztünk a 22 betűs héber ábécé feléhez.

E 11 közül három rejti a Mindenséget, az Örökkévalóságot, a múlt, a jelen, a jövő, tér és idő, élet és halál, lét és nem-lét minden rejtelmét.

A JOD, a HÉ és a VÁV kombinációja Izrael Istenének (természetesen: a világ Istenének) a leírható, de kimondhatatlan Neve.

A Biblia elején, Mózes első könyvében, a 2. fejezet 4. versében van először leírva Isten Neve: יהוה. Egy JOD, egy HÉ, egy VÁV, majd ismét egy HÉ. Együtt: JHVH.

Nincs magánhangzó, így nem tudjuk biztosan, milyen volt a kiejtése, amikor még állt a jeruzsálemi Szentély. Ott is csak a főpap, a „kohén hágádol” ejthette ki, ő is egyszer egy évben, Engesztelés Napján, vagyis Jom Kippurkor, a legbelső szentélyben (Kódes hákodásim). Hogyan ejtette ki? Nem maradt fenn magnószalag, de még egy rövidke mp3-as fájl sem… A Szentély 2008-ban immár 1938 éve nem magasodik Jeruzsálemben, a Templomhegyen.

Izrael népének minden esetre meg lett tiltva, hogy a „Nevet” kiejtse, akár jó okkal, imádságban is.

Az Isten-név etimológiájára, szó-értelmezésére a leginkább kézenfekvő megoldás a héber nyelv három idő-segédigéje: היה (HÁJÁ) = volt, הוה (HOVÉ) = van, létezik, יהיה (JIHJE) = lesz. A Tér és az Idő Teremtője kinyilatkoztatott Nevével magába foglalja a kezdet- és vég-nélküli LÉTET. (Újabb tanúság a héber nyelv modularitására.)

A legtöbb európai nyelv, így a magyar is, a „Jehova” kiejtést tette magáévá, ami talán megközelíti az eredetit. A legtöbb héber imakönyv csak két JOD betűt tesz ki a négybetűs Név helyett, így: יי és „Ádonáj”-t olvasnak helyette. (Feljebb tanultuk: az Ádon – urat jelent.)

A Négybetűs Nevet a görög-latin teológia a „Tetragrammaton” kifejezéssel emlegeti: tetra görögül „négy”, gramma „betű”. A héber körülírás a „hásém hámöforás”, vagyis a „kifejezett Név”.

(A két szó a HÁ névelővel kezdődik; az első a jelzett szó, „A név”, a második a jelző, „A kifejezett”. A „hámöforás” Ö-betűje ismét a „SVÁ”, alig ejtjük: úgy is át lehetne írni, hogy „hám’forás”.)

A magyar fordítású zsidó Bibliákban és imakönyvekben az „Örökkévaló”, a keresztény Bibliákban és imakönyvekben az „ÚR” kifejezés áll azokon a helyeken, ahol a héber eredeti a négybetűs JHVH Nevet használja. (Az angoloknál a „LORD” szó.)

Vallásos zsidóknál beszédben a „HÁSÉM”, azaz „A Név” Isten említésének a módja imán kívül. (Tanultuk: a HÁ a héber nyelvben a névelő.) Leírva csak egy HÉ betűvel jelölik, utána egy hiányjel, „aposztrof”, így: ה’.

Példa: „Böezrát HáSÉM” = „Isten segítségével” (Az „ö” a Böezrát-ban a feljebb említett SVÁ, vagyis alig hallhatóan ejtik a „b” és az „e” hangok között: mintegy B’ezrát-ként. Mintegy megállunk egy pillanatra a B és az E között. A magyar anyanyelvű új héber-beszélők jól hallható Ö-nek ejtik.)

Más példa: „Im jirce HáSÉM” = „Ha Isten is úgy akarja” Ezeket még nem tudjuk leírni, de jegyezzük meg őket: a héber beszéd igen gyakori fordulatai! (Ima közben, mint említettem, az „Ádonáj” járja.)

Kapcsolat van e négybetűs Név és Jehuda יהודה (magyar változatában Júda, ugyanennek a névnek a görög változatából van a Júdás név), azaz Jákob és Lea negyedik fia, Izrael legtekintélyesebb törzsfője neve között. Hasonlítsuk össze: a különbség az Istennév és Jehuda neve között csak egy ד – DÁLET betű.)

A mai zsidóság zömmel az ő törzsének a leszármazottja. A magyar „zsidó”, az angol „Jew”, a francia „Juif”, a német „Jude” mind ebből a névből származik. 

♦ KAF

A következő betű a כ (KÁF). Ő is, akár a MEM vagy a NUN, végbetű-alakkal van súlyosbítva, amely így néz ki: ך. És, ha mindez még nem elég, kétféle kiejtése van.

Emlékezzünk vissza, a BÉT-VÉT párosnál tanultunk ilyesmit. Ott, ha pont van benne, akkor BÉT (בּ) és B hangot jelöl, ha pedig nincs benne pont, akkor VÉT (ב), és V hangot jelöl.

A káf szó egyébként markot, tenyeret, és kanalat is jelent.

Nos, a KÁF esetében is létezik כּ, ponttal (tanultuk: DÁGÉS-sal) a közepében, ekkor K a kiejtése. Ha nincs benne pont (כ), akkor CH-nak ejtjük, még erősebb CH-nak, mint a ח – CHET – betűt.

A szó végi ך mindig CH, soha sem K, tehát a ך-ba nem kerülhet pont, svá viszont igen, így: ךְ.

Aכ  esetében pontozatlan könyvekben, újságokban itt is csak nyelvismeretére támaszkodhat az olvasó, hogy vajon K-val, vagy CH-val áll szemben.

Ennyi betűismerettel már leírhatjuk az ember legjobb barátja nevét is.

Ő pedig a כלב (pontozva כֶּלֶב, írott betűkkel pedig כלב)

Kiejtve: KÉLEV – vagyis: kutya. (A pontozás alapján kelev-nek olvashatnánk, de az első szótag hangsúlyozása miatt inkább kélev-nek hallatszik. A héber szavaknak többnyire a második vagy harmadik szótagjára kerül a hangsúly; itt az elsőre.)

Etimológusok kapcsolatot találnak a לֵב azaz a „szív” és a „kutya” szavak között.

(כלב – לב; LÉV – KÉLEV) Kutyabarátok szerint nem véletlenül. (Macskabarátok még várjanak.)

Erős idegzetűeknek elárulom: van még egy, eddig nem tanult K betű is.

De elárulom azt is, hogy az izraeli „ulpánokon”, nyelvi stúdiókon tanulók a kettősségeket, szabályokat, rendkívüli ragozásokat gyorsan elsajátítják, és fél év múlva már olvassák az izraeli napilapokat, értik a rádió és a televízió híreit.

A gyerekek, tizenévesek hetek alatt.

*

Most pedig két betűt mutatok be egyszerre. Mind a kettő nagyjából a T betűre „hajaz”: az egyik a „valódi” T, a másik régen egy „pöszítő” T hangot jelölt: úgy ejthették, mint az angol a TH-t. A mai héber kiejtésben mindkettő egyértelmű T.    

♦ TET

Az egyik a TET betű, a héber ábécé kilencedik betűje. Nyomtatott alakja: ט, írott alakja ehhez némileg hasonló: ט.

A TET a legritkábban előforduló betű az Alef-Bét-ben, a héber ábécében. Legrokonszenvesebb „fellépése” a טוב (טוב) szóban valósul meg. Jelentése: jó.

♦ TAV

Gyakoribb a másik, a TÁV, amely nyomtatottan így néz ki: ת; írottan pedig ת.

A TÁV a héber ábécé utolsó, huszonkettedik betűje. Amit a görög úgy fejez ki, hogy „Alfától Omegáig” – minthogy ott az Alfa az első és az Omega az utolsó – a héberben a „Méálef vöád táv” szólás járja. Alef-től Táv-ig. Az elejétől a végéig. (Tanultuk: a legtöbb ת-ra végződő szó nőnemű.)

A TÁV-ban is előfordulhat pont (תּ), ami a mai héber kiejtésben nem bír jelentőséggel.

Az askenázi (európai) zsidóság a pont nélküli ת betűt SZ-ként ejtette, míg a szefárd (Spanyolországból és Portugáliából 500 évvel ezelőtt kiüldözött) zsidók utódai T-nek. Ma Izraelben kizárólag a szefárd kiejtés az elfogadott: már csak egyes izraeli zsinagógákban és az európai és európai eredetű zsidók által fenntartott tengeren túli zsinagógákban, a Tóra-olvasásnál „köszön vissza” a régi askenázi kiejtés.

Példaként szolgáljon a Biblia első mondata:

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”

a szefárd, azaz a mai izraeli kiejtés szerinti héberben ez így hangzik:

„Börésit bárá Elohim et hásámájim veet háárec”.   

Az Izraelben régiesnek, anakronisztikusnak ható askenázi kiejtés szerint pedig:

„Börésisz boró Elajhim esz hásomájim veesz hoórec”.  

(Vagyis egyes magánhangzók kiejtése is eltérő.)

Az írás ugyanaz a kettőnél, csak a kiejtés változó.

Hadd írjam le az eredeti, héber betűkkel:

בראשית ברא אלהים את השמים ואת הארץ.

Magánhangzó-pontozással ellátva:

בְּרֵאשִׁית בָּרָא אֱלֹהִים אֵת הַשָּׁמַיִם וְאֵת הָאָרֶץ.

(Köszönet a http://www.kirjasilta.net/tanakh/index.html finn honlapnak, ahol a teljes Biblia könyvenként héberül, pontozva megtalálható, letölthető.)

Az „et” – את – a héberben a tárgyrag, mint a magyarban a -t.

A „há” – ה – a névelő (mintha ez is emlékeztetne a magyar „a” névelőre).

Most már leírhatjuk az „első héber városnak” nevezett Tel Aviv nevét is, héber betűkkel. Íme: תל אביב (תֵּל אָבִיב, תל אביב). Az első TÁV (ת) betű alatt az É hangot jelző magánhangzó-pontozás áll (..), de még senkit sem hallottam, hogy a város nevét „Tél-Aviv”-nak ejtette volna…   

Na végre, itt a macska: חתול (חָתוּל, חתול), kiejtve CHÁTUL.

Az állat neve talán a „bepólyált”, „bebugyolált” szóból ered (mármint a bundájába). Totem-állat lehetett az ősi Közel-Keleten, amelynek a valódi nevét ezért nem ejtették ki, ehelyett körülírták, mint a magyar nyelvben a farkast (elvégre minden emlősállat „farkas”, hiszen van farka). Ezt igazolhatja a tény, hogy a macska, ez a Közel-Keleten ősidők óta elterjedt állat a Bibliában sehol nincs megemlítve, neve csak a későbbi „Misna” vallásos irodalomban fordul elő.

Az ehhez hasonló חִתּוּל (CHITUL) szó viszont pólyát, pelenkát vagy egészségügyi betétet jelent. Ezt a pontozatlan, hétköznapi héberben חיתול-nak írjuk: a י – JUD – betű különbözteti meg a חתול-tól, vagyis a macskától.

♦ ZAJIN

A ז, kiejtve זַיִן (ZÁJIN) betű a héber ábécé hetedik betűje. Írott formája: ז.

Viszonylag ritka betű. Nevének az eredeti jelentése fegyver volt.

A zsidó ezotérika mindig is az erővel, sőt, a szerencsével rokonította.

(A hetes számnak szinte minden civilizációban varázs-jelentősége van.)

Küzdjük le álszemérmünket: a mai héber argó ezzel a „zájin” szóval illeti a hím nemi szervet.

*

Most pedig egyszerre három betűt mutatok be. Három szomszédot, a héber ábécé (vagy alef-bét) végéről.

♦ KUF

A KUF nyomtatott alakja ק, írott formája ק. Hangértéke K, angol és francia nyelvterületen néha Q-nak feleltetik meg, ellentétben a כּ KÁF betűvel.

A KUF formája, főleg írott alakja némi fantáziával faágra mászott, görbe hátú majomra emlékeztet.

Eredetileg minden betű valamilyen fogalmat jelölt. A KUF betű is.

A KOF szó – קוֹף -a mai héberben is majmot jelent.

A héber, mint minden ősi írás, rajzokból alakult szótag-, majd betű-írássá. Eleinte minden fontos fogalom megjelenítésére külön rajz, majd egyszerűsített jelkép, hieroglifa szolgált. Később egyszerűsödtek az írásjelek és vált egy-egy betű egy-egy hang (a héberben egy-egy mássalhangzó) képviselőjévé.

Tanfolyamunk elején már találkoztunk a jelenséggel: a GIMEL betű neve a gámál (teve) szóból ered. Előtte a BÉT betűnév a bét, bájit (ház) szóból származik, a GIMEL utáni DÁLET egykor „ajtó” jelentéssel bírt (aminek a mai héberben is DELET jelenti az ajtót).

Majdnem minden betűnév jelentése visszavezethető egy szóra, de ennek ma már csak kultúrtörténeti érdekessége van. A KÁF – כ – elsősorban tenyeret jelent: az emberi tenyér oldalról, kissé begörbítve, a hüvelyk- és mutatóujj felől nézve valóban emlékeztet erre a betűre.

♦ RES

A RÉS betű az R hangot jelöli. Nyomtatott alakja ר, írottan ר. Ros = fej. A mostaninál is régebbi, 3-4 ezer éves héber rovásírás RÉS betűje egy elnagyolt fej-karikatárára emlékeztetett.

♦ SIN

A SIN betű jelenthet S hangot és SZ hangot is.

Nyomtatottan ש, írottan ש.

A sén szó fogat jelent. A fent említett héber rovásírásban a SIN a mai latin W-hez hasonló, fogakra emlékeztető alakkal bírt.

Ejtéséről, akárcsak a בּ  – ב (B – V), illetve כ – כּ (K – CH) esetében, a pontozás, illetve a szó értelme dönt.

A pontozás a következőképpen alakul az S – SZ kérdésben:

שׁ (fent, jobboldalt pontozva) S, míg שׂ (fent, baloldalt pontozva) SZ.

A kettő közül az S (שׁ) a jóval gyakoribb.

A gyakorlott héber olvasónak itt sincs szüksége a pontozásra: pl. a pontozatlan ישראל szó láttán ösztönösen JISZRÁÉL-t olvas. Ez Izrael héber neve: az államé, a népé, és, mindenek előtt, a bibliai Jákobé, akit Isten angyala nevezett Izraelnek (Mózes 1. könyve, 32:29)

A fent említett három szomszéd betűt egymás mellé téve újabb tanúságát tapasztalhatjuk meg a héber nyelv kódolt, moduláris voltának: קשר (kipontozva: קֶשֶׁר, KESER) = kapcsolat. Megfordítva: שקר (שֶׁקֶר, SEKER) = hazugság.

Most már le tudunk írni olyan fontos szavakat is, mint a ראש (רֹאשׁ, ראש), kiejtve: ROS, azaz – fej, de jelent főt, főnököt, elsőt, elsejét is. A középen lévő ALEF hangtalan: az O hangot a RÉS betű bal felső szélére tett pont jelzi.

A שָׁר szó (SÁR) azt jelenti: énekel.

A שַֹר szó (SZÁR) azt jelenti: miniszter. A bibliai héberben nagyurat, talán herceget jelentett: Ábrahám felesége, Sára héber neve, שרה (שָֹרָה) ebből a szóból ered (kb: „úrnő”, ugyancsak az ősi, bibliai héberben).

Ám, minthogy a שר szó ma minisztert jelent, a miniszterasszony שרה.

És, ha a miniszterasszonyt éppen Sárának hívják, hát az bizony השרה שרה lesz, vagyis HÁSZÁRÁ SZÁRÁ…

A שָׁר szóból képezték a שיר (SIR) szót, ami éneket, dalt jelent.

Az Énekek Éneke a héber Bibliában: שיר השירים (SIR HÁSIRIM).

Az eddigiekből már kitetszik egy kevés a héber nyelv alkatából, talán még lelkületéből is (ami minden nyelvnek van).

Most pedig megismerkedünk a Föld legérzékenyebb pontjával, a földi tér időtlen Városával. ירושלים  (kipontozva: יְרוּשָׁלַיִם, írott betűkkel: ירושלים – azaz JERUSÁLÁJIM. Magyarul Jeruzsálem.

A Város nevének köze van a másik, szép és fontos héber szóhoz: שלום – SÁLOM.

A szó jelentése: béke. Közismert, hogy a héber nyelvben ezzel a szóval köszönünk. (Egyébként – nem gyakori – férfinév is.)

Pontozottan: שָׁלוֹם, írottan: שלום .

*

Az eddig tanult betűkkel már a „király” szót el tudjuk olvasni, sőt, le tudjuk írni: מלך (מֶלֶךְ, מלך – azaz MELECH). Izrael eddigi történelmének két legnagyobb királya Dávid és Salamon volt. A király jelző a név előtt és után is állhat, tehát a דוד המלך  és a המלך דוד (DÁVID HÁMELECH és HÁMELECH DÁVID) egyaránt helyes. (a Dávid Á hangja éppen olyan rövid, mint a Hámelech Á hangja. A hangsúly mindkét szó második szótagján van, vagyis HámElech DávId.)

Gyakorlásképpen idézzük meg fiát, Salamont is, teljes díszében: שלמה המלך, illetve המלך שלמה (SLOMO HÁMELECH és HÁMELECH SLOMO – A Slomo név esetében az első O-ra esik a hangsúly. Így alakult, no…)

A név helyesírása rendhagyó: az eddig tanultak logikája szerint שלומו-ként kellene írni, mégis az előző módon írjuk. E király jelzője, a bölcs – héberül חכם (CHÁCHÁM), kipontozva חָכָם, leírva חכם.

Egyébként, kedves Olvasóim, a Google héber nyelven és -betűkkel is működik, amit, persze, csak héberbetűs billentyűzettel, illetve a héber írást támogató (Hebrew Supporting) Windows-szal, vagy egyéb operációs rendszerrel lehet használni.

Csak úgy, gyakorlásképpen, bebillentyűztem be a fenti négy változatot.

A statisztikai eredmény:

                                                               Előfordulás kb.                      Változat

דוד המלך                        215,000

המלך דוד                        123,000

שלמה המלך                     277,000

המלך שלמה                     133,000

 

Köszöntési forma a ברוך הבא (בָּרוּךְ הַבָּא, ברוך הבא – BÁRUCH HÁBÁ) is. Jelentése „Áldott az érkező”. Ebből következik, hogy vendéget fogadunk ezekkel a szavakkal, akárcsak a magyar az „Isten hozott”, az angol a „Welcome” köszöntéssel. (Mondani se kell, a dőlt betűs magánhangzóra esik a hangsúly ☺)

Minden vallás alapelve a „szent” kifejezés, amely egyfajta minőséget jelez.

A héberben ez a קדוש (קָדוֹשׁ, קדוש – KÁDOS), amely szó a legszűkebb értelmében azt jelenti, hogy „félretett”, „másra szánt”, „más, mint a többi”, vagyis nem hétköznapi, nem profán.

E szóból több, a héber nyelvben és a zsidóságban fontos fogalom ered, úgy mint a מקדש, a בית המקדש, a קידוש, a קדושה, a קדיש vagy a הקדשה.

Vegyük őket sorra.

(MIKDÁS) – szentély, templom                                 מִקְדָּשׁ

(BÉT HÁMIKDÁS) – a Jeruzsálemi Szentély    בֵּית הַמִּקְדָּשׁ

(KIDDUS) – a Szombatot és az ünnepnapot                

borral megszentelő áldás                                   קִדּוּשׁ

(K’DUSÁ) – szentség (pl. eszméé, életé)                    קְדֻשָּׁה

(KÁDDIS) – a gyászolók imája                                  קַדִּישׁ

(HÁKDÁSÁ) – dedikáció, ajánlás                           הַקְדָּשָׁה

Amint feljebb, a ילד (JELED) esetében, itt is nyomon követhetjük a héber szóalkotás módszerét: a három mássalhangzó, a ק-ד-ש „triójából” képezik tovább a leszármaztatott fogalmak szavait.

A négy legfontosabb kérdőszót is el tudjuk olvasni, le tudjuk írni:

מַה (MÁ) – mi

מִי (MI) – ki

לָמָּה (LÁMÁ) – miért

אֵיךְ (ÉJCH) – hogyan

♦ SZAMECH

A SZÁMECH betű – ס – kizárólag SZ hangot jelöl. Írott alakja: ס, vagyis egy nulla- vagy O-szerű kör.

A SZÁMECH és a baloldalon pontozott שֹ (SZIN), amely ugyancsak SZ hangot jelöl, hasonló buktatója a héber helyesírásnak, mint a J és az LY a magyarnak. Mindkettő között a nyelv ősi, belső logikája dönt.

Az elsők között tanultuk az apa szó héber megfelelőjét – אב – és a mai Izraelben használt, arameus eredetű אבא szót, amit inkább „Apu”-nak lehetne fordítani, illetve az anyát jelentőאם  szót és ennek ma használt arameus eredetű alakját: אמא.

A nagyapa és a nagyanya szavak képzése a fenti sémának felelnek meg, de ס kezdettel.

Nagyapa eredeti héber nyelven: סָב (SZÁV), de az élő nyelv kizárólag az arameus eredetű סַבָּא (SZÁBÁ) szót használja.

Nagyanya a „hivatalos” héberben סָבָה (SZÁVÁ), de a gyerekek az arameus eredetű, a mai héberben kizárólagosan használt סָבְתָא (SZÁVTÁ) szóval illetik a nagymamát. (A mássalhangzó-hasonulás miatt ez természetesen „Száftá”-nak hangzik.)

Érdekes és ugyancsak arameus átvétel a sógort jelentő גִּיס (GISZ) szó is, aminek az eredeti arameus jelentése „oldal”. A sógor család-rendi „elhelyezése” csakugyan ennek felelt meg a régi Keleten, sőt, még Nyugaton is.

A sógornő – גִּיסָה (GISZÁ).

A Gimel betűkben található pontnak a kiejtés szempontjából nincs jelentősége. Rendszerint amúgy is pontozatlanul írunk: גיס, גיסה.

SZÁMECH betűvel kezdődik a sátrat, bódét jelentő סֻכָּה (SZUKÁ) szó is. Magyarul kicsit muris a hangzása, a héberben a második szótagot hangsúlyozzák.

Mint tanultuk, az U hang jelölhető az átlós három ponttal is, de a ו (VÁV) betűvel is. Ma ezt a szót inkább így írják le: סוכה – vagyis az U hangot a pontozás helyett aו  betűvel írják ki. Ez a szó az őszi zsidó ünnep, a סֻכּוֹת vagy סוכות (SZUKOT), magyarosan Sátoros ünnep eredete.

A סוֹכְנוּת (SZOCHNUT) önmagában ügynökséget jelent (a סוֹכֵן – SZOCHÉN pedig ügynököt), mégis sokan a zsidóság Izraelbe vándorlását koordináló „הַסוֹכְנוּת הַיְהוּדִית” (HÁSZOCHNUT HÁJEHUDIT) szervezetet asszociálják vele.

Egy éles fordulattal: a סַכִּין (SZÁKIN) kést jelent, a bizonyára ebből a szóból eredő סַכָּנָה (SZÁKÁNÁ) pedig veszélyt.

A מוֹסָד (MOSZÁD) pedig önmagában „intézet”. A külföldi izraeli titkosszolgálat teljes neve három szóból áll, az egyik szó a מוסד.

Egy kis szókincs-bővítés, és szemelvény a héber nyelv moduláris építkezéséről.

A כֶּנֶס (KENESZ, leírva כנס) szó összejövetelt jelent. Ebből a három betűből – כ-נ-ס, persze jobbról-balra írva -egy sor olyan kifejezés származik, amely több tényező valahová történő belépését jelenti.

A legismertebb a כְּנֶסֶת (KNESZET – כנסת,), az izraeli Parlament, de a בֵּית כְּנֶסֶת (BÉT KNESZET) zsinagógát (voltaképpen „Gyülekezet házát”) jelent.

A כְּנִיסָה (KNISZÁ) bejárat, míg a הַכְנָסָה (HÁCHNÁSZÁ) bevétel, jövedelem. 

A מַס הַכְנָסָה (MÁSZ HÁCHNÁSZÁ) a jövedelmi adó.

A מִכְנָסַיִם (MICHNÁSZÁJIM) – nadrág (az is „belépésről” szól ☺).

♦ AJIN

A sorrendben következő az ע (ÁJIN) betű. Hasonlóan az első, az א (ALEF) betűhöz, ez is hangtalan és önmagában magánhangzót jelöl. Hogy milyet, azt – az Alefhez hasonlóan az alatta-mellette lévő pont vagy vonal, vagy a mellé írt VAV betű (O, U) dönti el.

Az Ájin nem is annyira hangtalan: pillanatnyi torokzárt jelöl. Főleg az arab országokból jött zsidók ejtik. Az arabban is van megfelelője, és többek között ennek a hangnak a gyakori ejtése teszi az arab beszédet, illetve a héberül beszélő arabok beszédjét jellegzetesen „gurgulyázóvá”, torokhangúvá.

Az עַיִן (ÁJIN), mint szó egyébként szemet jelent, de forrást, vízforrás eredetét is.

Írott alakja: ע, vagyis egy hurok-féle.

Igen gyakori betű, és a hangtalan ע – א  (ÁJIN – ALEF) páros, akár az egyaránt SZ hangot jelölő שֹ – ס (SZIN – SZÁMECH) páros, helyesírási buktató a héberben. Annál is inkább, mert előfordul, hogy ugyanaz a szó egészen mást jelent Aleffel, mint Ájinnal írva.

Néhány példa:

אוֹר (OR) = fény.

עוֹר (‘OR) = bőr. (A ‘ jellel az ÁJIN pillanatnyi torokzárját jelölik.)

A Kabbala, a héber ezotérika szerint Isten Ádámot fénybe (אור) burkoltan teremtette: csak a bűnbeesés után „öltöztette át” őt bőrbe (עור)…

Hasonló páros a רֵאָיוֹן (REÁJON, azaz interjú) szó, és „ellenpárja”, a רַעְיוֹן  (RÁ’ÁJON, azaz ötlet) szó. (Írott formában ראיון, illetve רעיון.)

Népszerű jókívánság Izraelben az „אושר ועושר” – OSER VE’OSER – vagyis a „bőség és boldogság”. Mert, hogy

אֹשֶׁר, másképpen írva אושר (OSER) = boldogság

עֹשֶׁר, másképpen írva עושר (‘OSER) = gazdagság, bőség

♦ PE

A פ (PÉ) betű az egyetlen, amelynek elnevezése azonos a magyar megfelelőjével. Három változatban „kapható”: pontozottan – פּ – P hangot jelöl, pontozatlanul – פ – F hangot: ilyenkor FÉ a neve, hasonlóan a בּ – ב, (BÉT – VÉT), illetve a כּ – כ (KÁF – CHÁF) pároshoz.

Jelentősen megnehezíti a mindennapi olvasó dolgát, hogy a héber szöveg – mint azt többször említettem – rendszerint nincs pontozva, így az olvasó nyelvtudására van bízva, melyikre „tippel”. A P hang jóval gyakoribb.

A harmadik változat a kizárólag a szó végén álló ף – ez csakis F hangot jelölhet. Héber szó nem végződik P hangra. (Itt emlékeztetek a כ betű szóvégi változatára – ך -, ami csak CH hangot jelölhet, K-t soha.)
A פֶּה (PÉ, a betű neve) egyébként szájat jelent.

A פֹּה (PO) jelentése: itt.

A korábban tanult KÁF és KUF betűkkel kapcsolatos כַּף (KÁF, marok, tenyér vagy kanál), illetve קוֹף (KOF, majom) szavakat már le is tudjuk írni.

♦ CADI

A צ (CÁDI) betű a C hangnak felel meg. Ennek is van végbetű-formája: ץ.

Az „rendes” (szóeleji-szóközi) CÁDI írott alakja: צ; a végbetűé: ץ.

Az egyik ismert bibliai héber szó a צַדִּיק (CÁDIK), azaz igaz (ember); írott betűkkel צדיק. A szóban feltűnő az írott צ és az írott ד hasonlósága.

Nos, a צ magasabb… A latinbetűs írásnál is vigyázunk a nagy O és a 0, vagy a kis l és az 1-es szám megkülönböztetésére.

A héber nyelv egyik leggyakrabban használt szava az אֶרֶץ (EREC), ami földet, országot, de a Föld bolygót is jelenti.

Izrael országa héberül – אֶרֶץ יִשְֹרָאֵל (EREC JISZRÁÉL),

írott betűkkel: ארץ ישראל.

Jeruzsálem egyik magaslatát Cion (más írásmóddal Sion) hegynek hívják.

Héberül הַר צִיּוֹן (הר ציון), HÁR CION. A zsoltárokban és számos imában szerepel ez a név. Természetesen ebből  földrajzi fogalomból származik a „cionizmus” kifejezés, amelyet Nathan Birnbaum német nyelven író zsidó újságíró alkotott meg 1892-ben.

*

Ezzel befejeztük a héber betűk tanulását.

Tegyük őket sorrendbe:

(Az alábbi táblázat második oszlopához alább magyarázattal szolgálok)

A betű

sor-száma	szám-értéke	Neve	hangértéke	nyomtatott alakja	írott alakja
1.	1	Alef	A, E, É, O, U	א	א
2.	2	Bét / Vét	B, V	בּ, ב	בּ, ב
3.	3	Gimel	G	ג	ג
4.	4	Dálet	D	ד	ד
5.	5	Hé	H	ה	ה
6.	6	Váv	V, O, U	ו, וֹ, וּ	ו, וֹ, וּ
7.	7	Zájin	Z	ז	ז
8.	8	Chet	CH	ח	ח
9.	9	Tet	T	ט	ט
10.	10	Jod	I, J	י	י
11.	20	Káf / Cháf	K, CH	כּ, כ	כּ, כ
12.	30	Lámed	L	ל	ל
13.	40	Mem	M	מ, ם	מ, ם
14.	50	Nun	N	נ, ן	נ, ן
15.	60	Számech	SZ	ס	ס
16.	70	Ájin	A, E, É, O, U	ע	ע
17.	80	Pé / Fé	P, F	פּ, פ, ף	פּ, פ, ף
18.	90	Cádi	C	צ, ץ	צ, ץ
19.	100	Kuf	K (Q)	ק	ק
20.	200	Rés	R	ר	ר
21.	300	Sin / Szin	S, SZ	שׁ, שֹ	שׁ, שֹ
22.	400	Táv	T (TH)	ת	ת

 

A táblázat a 22 héber betűt foglalja magába, a hagyományos sorrendben.

Aki emlékszik a görög ábécé betűire, feltűnik a hasonlatosság, ha nem is a betűk formájára, de elnevezésükre és sorrendjükre vonatkozóan.

Alef, Bét, Gimel, Dálet – Alfa, Béta, Gamma, Delta…

A magyarázat erre az, hogy mind a héber, mind a görög írás (de az arab is) a föníciai ős-sémi írásmódból fejlődött ki. Fönícia nagyjából a mai Libanon területén fennállt kis kereskedőállam volt, lakói fejlett hajózást honosítottak meg, így áruikon kívül kultúrájukat is exportálták. (A görög nem sémi, hanem indo-európai nyelv, az írást mégis a Közel-Keletről vette át.)

*

További magyarázatra szorulnak a betűk számértékei.

Itt a római számokhoz nyúlok vissza.

A rómaiak a latin írás egyes betűit alkalmazták számokként, így alakították ki a máig ismert római számokat: I = 1, V = 5, X = 10, L = 50, C = 100, stb.

A többi számot ezek kombinációjából alakították ki.

Gyököt vonni, integrálni meglehetősen problémás lett volna ezekkel a számokkal…

A régi héberek hasonló módon számoltak: betűkkel fejezték ki a számokat.

Az első betű, az Alef lett az 1, a második, a Bét a 2, és így tovább, egészen a tizedik betűig, a Jod-ig, amely a 10-es szerepét viseli.

A 11. betű, a KÁF a 20, a 12. betű, a LÁMED a 30 – a KUF betű a 100-as „képviselője”.

A következő betű, a RÉS = 200, az azután következő, a SIN = 300, és az utolsó, a TÁV = 400.

És itt elfogynak a betűk, amelyek a növekvő számokat képviselhetnék.

Az 500-at a TÁV – KUF (ת”ק) betűk összevonásával jelölik (400 + 100), a 600 a TÁV –  RÉS (ת”ר), a 700 a TÁV – SIN (ת”ש), a 800 a TÁV – TÁV (ת”ת), míg a 900 a TÁV – TÁV – KUF (תת”ק, 400 + 400 + 100)  kombinációja.

Az ezresek jelöléséhez visszatérnek az ALEF-hez.

Kétismeretlenes egyenletet ezzel a módszerrel sem fogunk felállítani… ☺

A ma ismert „arab” számok elterjedése óta ezt a rendszert csak a Biblia, a Talmud és egyéb vallási könyvek oldal- és fejezet-számozásához, és a héber évszámokhoz használják, a mai napig.

A héber időszámítás Ádám megalkotásával veszi kezdetét.

Ma (2008 augusztusában) az 5768-as évnél tartunk (ez valamennyi héber napilapon és a különböző zsidó vallási kiadványokon is szerepel, a Gergely-naptári dátum mellett).

Ennek az évnek a leírása: ה’תשס”ח, kiejtve: HÉ-TÁV-SIN-SZÁMECH-CHET.

Az ezres éveket szokás elhagyni, így תשס”ח – TÁV-SIN-SZÁMECH-CHET – marad.

Ez 768-nak felel meg.

Izrael ünnepeit a héber számítás szerint tartják, így a Gergely-naptárhoz viszonyítva minden zsidó ünnep „mozgó ünnep”, minden évben más-más napra esik.

A héber vagy zsidó naptár (a muszlimhoz hasonlóan) a Hold Föld körüli keringésére alapul, így minden újhold egy-egy zsidó (és muzulmán) hónap kezdete.

A héber naptárat viszont már az ókorban szinkronba hozták a Földnek a Nap körüli keringésével, hogy a rövidebb Hold-naptár ünnepei ne csússzanak folytonosan vissza a Nap-naptárhoz (ilyen a Gergely-naptár is) képest.

Ennek főként az az oka, hogy például a Hetek ünnepe (Sávuot) az ókorban az árpaaratás ünnepe is volt, ami csakis késő tavaszra eshet a Szentföldön. A többi ünnepnek is volt mezőgazdasági jellege, amit a Közel-Kelet éghajlata egy bizonyos évszakra rendelt.

A korrekciót a zsidó naptár úgy oldja meg, hogy 19 évenként 7 ízben egy hónappal (nem nappal!) megtoldja az évet. A zsidó szökőévben tehát a Gergely-naptár február 29-éjét egy második Ádár hónap jelenti.

Jól áttekinthető részletes leírás egyebek között a Wikipédiában, „Zsidó naptár” címen:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsid%C3%B3_napt%C3%A1r

(A muzulmán naptárban nincs ilyen korrekció: ugyanaz az ünnep egyszer nyárra esik, aztán tavaszra, majd télre, őszre és így tovább.)

Álljanak itt a zsidó hónapok nevei. Nem „héber” hónap-nevekről beszélek, mert valamennyi név arameus; Izrael fiai a babilóniai száműzetésből hozták magukkal a keresztény időszámítás előtti 6. században. (Addig csak néhány hónapról tudjuk, hogy volt valóban héber neve; a többi hónapot sorszámmal jelölték.)

HÓNAP NEVE	HÉBER ÍRÁSSAL	MEGFELELÉSE A GERGELY-NAPTÁRBAN	ZSIDÓ ÜNNEPEK AZ ILLETŐ HÓNAPBAN
Tisri	תשרי	Szeptember – október	Újév (Ros Hásáná), Engesztelésnap (Jom Kippur), Sátorosünnep (Szukot)
Chesván	חשון	Október – november	–
Kiszlév	כסלו	November – december	–
Tévét	טבת	December – január	Szentélyavató (Chanuka)
Svát	שבט	Január – február	TU biSvát – A fák ünnepe
Ádár	אדר	Február – március	Purim
Ádár seni(második Ádár)	אדר שני	Március – április	Szökőévben erre a hónapra esik a Purim és minden évfordulót (születési, halálozás) ez a hónap „kap meg”
Niszán	ניסן	Március – április(szökőévben április – május)	Egyiptomi kivonulás ünnepe (Pészách)Holokauszt emléknap
Ijjár	אייר	Április – május(szökőévben május – június)	Izrael Állam Függetlenségi NapjaLÁG báOmer
Sziván	סיון	Május – június(szökőévben június-július)	Hetek ünnepe (Sávuot)
Támuz	תמוז	Június – július(szökőévben július-augusztus)	–
Áv	אב	Július – augusztus(szökőévben augusztus-szeptember)	Áv hó 9-e (Tisá böÁv) – Mindkét jeruzsálemi Szentély lerombolásának a gyásznapja
Elul	אלול	Augusztus – szeptember(szökőévben szeptember- október)	–

A második Ádár hónapnak az a szerepe, hogy amikor a Hold-év rövidebb volta miatt az ünnepek túlságosan „előre jönnének”, például az Újév, a Ros Hásáná megközelítené szeptember elejét, vagyis a nyári évszakot, „energikusan”, egy hónappal hátratolja a naptárt.

Ezért nevezik a zsidó naptárt „luniszoláris” (Hold-Nap) naptárnak.

Izraelben a vallási ünnepek kivételével minden a Gergely-naptár szerint intéződik. 

A hét napjait a szombati pihenőnap kivételével egyszerűen megszámozza a héber:

Vasárnap	JOM RISON („első nap”)	יום ראשון; יום א’
Hétfő	JOM SENI („második nap”)	יום שני; יום ב’
Kedd	JOM SLISI („harmadik nap”)	יום שלישי; יום ג’
Szerda	JOM REVI’I („negyedik nap”)	יום רביעי; יום ד’
Csütörtök	JOM CHÁMISI („ötödik nap”)	יום חמישי; יום ה’
Péntek	JOM SISI („hatodik nap”)	יום שישי; יום ו’
Szombat	JOM SÁBBÁT (Szombatnap, nyugalom napja); vagy pedig: JOM SÁBBÁT KÓDES, azaz szent pihenőnap	יום שבת; יום שבת קודש

A Biblia legelején találkozunk a hét napjainak az elnevezésével: „… és lőn este, és lőn reggel, első nap… … és lőn este, és lőn reggel, második nap…”;

eredetiben „…VÁJHI EREV, VÁJHI BÓKER, JOM RISON … VÁJHI EREV, VÁJHI BÓKER, JOM SENI”…

A héber hétköznapokat néha a fent logika szerinti betű-számozással is illetik, vagyis a vasárnap (JOM RISON, vagyis első nap) gyakran JOM ALEF, a hétfő (JOM SENI, vagyis második nap) JOM BÉT, a kedd (JOM SLISI, harmadik nap) JOM GIMEL stb. az izraeli közbeszédben. A szombatot csak SÁBBÁT vagy JOM SÁBBÁT néven említik.

Betű – szám – tan

A Bibliában az azt sugalmazó Isten héber nyelven nyilatkozott meg az általa választott kis embercsoportnak. Mint a fentiekben tanultuk, Ádám – אדם – neve többszörös jelentőségű.

A fenti, betű-szám egyeztetéssel valóságos számtani műveleteket – már-már mutatványokat – lehet elvégezni.

Apa héberül: ÁV

אב

2+1

összesen 3.

Anya héberül: ÉM

אם

40+1

összesen 41.

Apa + anya együttesen: 44.

Gyerek héberül: JELED

ילד

4+30+10

Gyerek: 44.

Tehát: Apa + anya = gyerek…

 

Ám az Ádám-gyereket jelző 44-es szám, mint említettem, vért (DÁM) is jelent.

דם

40+4

Vér: 44

 

Mi ennek a jelentősége?

„De a húst az éltető vérrel ne egyétek.
A benneteket éltető vért pedig számon kérem.
Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is.
Számon kérem az ember életét: az egyik embertől a másikét!  

Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja.
Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.
Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok,
Népesítsétek be a Földet,
Sokasodjatok rajta!”

(1 Mózes 9:4-7)

Ez a jelentősége. Erről (is) tanúskodik a héber nyelv.

– ♦ –

Ezzel véget ért a héber nyelvtanfolyam első része. Megtanultuk a héber betűket, némi bibliai háttérrel ízesítve.

Nyelvtant azonban még nem tanultunk: éppen, hogy csak megemlítettük a névelőt, a tárgyragot, a nemeket, szót ejtettünk a héber nyelv „moduláris építkezéséről” három mássalhangzó-gyökből. A betűk elnevezésébe is betekintettünk.

Itt-ott szómagyarázattal (etimológiával) is szolgáltam.

Példákkal próbáltam bizonyítani a bibliai héber nyelv, Isten „programnyelve” aritmetikus természetét.

Ha Isten segít, innen folytatjuk…
(a tanfolyam itt letölthető PDF formátumban is)

– ♦ –

Halmos László, újságíró
e-mail 1:  samsono@netvision.net.il
e-mail 2: makojeruzsalem@gmail.com
Mobil Izraelben: 052 3260834
Izraelen kívül: +972 52 3260834

[poll id=”12″]