Azért lepődtem meg, mikor ma délben a gyárudvaron legjobb arab barátomat imaszőnyegen láttam térden hajlongva kelet felé imádkozni, mert eddig épeszű világinak ismertem, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül változott hirtelen vallásos muszlimmá. Nem ismerem az indítóokokat, de cserbenhagyottnak éreztem magam, zavartan haladtam el mellette, ki sem nyitotta a szemét, furcsán mormolászott.
Egy másik, drúz kolegám is bevallásosodott, nagy bajuszú, fehér sapkás, bő fekete nadrágos sejk lett belőle. A minőségellenőrző részleg arab vezetőnője is muszlim kendőt vett fel, feszes farmernadrágját tágas szoknyára cserélte, mert a férje megtért, és tőle is megköveteli a külső elváltozást. Persze ha zsidót látok betérni, az is fejbekólint, ha keresztényt, az is megvisel.
Senkit nem akarok beskatujázni, de fenntartással fogadok minden kipást, fejkendőst, szakállast, palástost, imarojtost, imakendőst szoknyásat és keresztest.
Mindenkit, akinek a hite a testén van. Mindenkit, akinek hite van.