Vattacukorárus

A világ nem csupa móka, kacagás, kolbász és vattacukor. Néha a vattacukorárusnak is megmondjuk, hogy finom ez a kék, csak nem elég kék, a pirossal meg az a baj, hogy lehetne inkább sárga.

„Vattacukor a szivárvány minden szinében! Minket érdekel a véleménye!”, áll a táblán. És mivel a vattacukorárust tényleg érdekli a vevők véleménye, jobban megnézi a kéket.

Figyelmen kívül hagyja, hogy ez az ő kékje, és elgondolkodik. Lehet, hogy a vevő, ez egy álruhás szinszakértő volt? Vajon hogyan értette ezt a kéket? Aztán ha nagyon nem érti, akkor visszakérdez, meg elmegy kékkeverő tanfolyamra. Ott elmondják neki az apró trükköket, hogyan lehet egy pici zölddel megbolondítani. Megtanulja, hogy a kevesebb szín, az néha több.

Aztán elkezd játszani vele. Csinál felhőkéket, akvamarint, babakéket, éjkéket. Kiteszi a vevőknek, aztán figyel, mikor mondják azt, hogy, na _ez_az_ a_kék. És hirtelen százszorannyian vannak, és tódulnak, és gratulálnak, és mind a kéket kéri, sőt: még azok is gyakrabban jönnek, akik eddig csak ímmel-ámmal, havonta egyszer ettek belőle.

Persze lehet, hogy a vattacukorárust igazából nem is érdekli a vevők véleménye, ez csak reklámfogásnak van kiakasztva a táblájára. Igazából halálosan gyűlöli azokat, akik kicsit is kritikusan állnak a vattacukorjához. Hogy mi? Hogy nem elég kék? Hátte ezt honnan tudod? Apád színkeverő? És különben is, _nekem_ ez _igy_tetszik_!

És többé ezeket a vevőket nem szolgálja ki. Nem is lehet elitélni érte, van három vevője, akiknek tetszik a kék, mindig dicsérik, a vattacukorárus pedig boldog. Mindenki szereti, mindenkinek tetszik.

Ugyan a „minket érdekel a véleménye!” mondat még mindig kint van a táblán, de ez nem sok vizet zavar, hisz _mindenkinek_ tetszik.

Mindkettő elfogadható számomra. Az viszont nem, hogy a vattacukorárus befekszik a kocsija alá duzzogni, mert a vevő kicsit is kritikusan állt a kékhez.

MINKET ÉRDEKEL A (POZITÍV) VÉLEMÉNYE!

Főként akkor nem elfogadható, ha a vevő igazából csak egy járókelő volt, aki éppen arra ment, és csak az orra alatt motyogta magának, hogy de szép is lenne a világ, ha a vattacukrok kicsit másképp lennének kékek.

(mr-a)