A Frank-családban talán csak Zoli valósította meg gyerekkori álmát, azzá lett, ami akkor akart lenni, ezért -a többiekkel ellentétben- szereti amivel foglalkozik, tehát lelkesedéssel csinálja azt. Ez sugárzott rajta azon a haifai karácsonyi koncerten is, melynek a próbáján lencsevégre kaptam, bár a fekete-fehér fotók alapján munkája során inkább unatkozik, megretten, terrorizál, megfélemlít, gőgös, és csak akkor boldog, mikor mindezért megtapsolják.
Kösz a képeket,hihetetlenül nagy érzékkel tudtad elkapni a pillanatokat.Gratulálok.Zolinak is.
nem akarok csalodast okozni, de hatarozottan emlekszem, hogy teljesen erzeketlenul nyomkodtam a fény-képező(helyesebben fény-megörökítő) szerkezet gombját… 🙂
Nekem meg az jutott eszembe, hogy még szerencse,hogy Szandra nem látta ezeket a képeket mielőtt Zoli megkérte a kezét… 😛 🙂
Hát ez se a Csendes éj volt, az tuti!