Gázából érkező jelentések szerint a Hamasz napról napra veszti el a hatalom intézményeinek a birtoklását. Más jelentések leírják, hogy hogyan lopják a terroristák a humanitárius segélyt és adják el a lakosságnak pénzért. Az Izraellel szembeni gyűlölet mellett a Hamasszal szembeni harag is nő.
Banda-kormány? Ahogy múlnak a háborús napok a Gázai övezetben, úgy szünik meg a Hamasz politikai-népi kormányzópárt lenni. A mozgalom teljesen elhagyta a polgári hatalmat, és jelenleg kizárólag kemény harcolással foglalkozik – a lakosság kárára.
Több Gázából jövő jelentés is arról tanúskodik, hogy a humanitárius helyzet még a számunkra ismerttől is rosszabb, többek között maguk a Hamasz-emberek miatt. A szervezet emberei minden értéket maguknak tulajdonítottak – főként a humanitárius segélyeket, melyek izraeli és nemzetközi segélyszervezetek küldenek.
Ismeretes, hogy a Hamasz majdnem minden küldeményből nagy részt magának tesz félre, még a lisztből és a gyógyszerekből is. A küldemény más részét, amit a lakosságnak ingyen kellett volna megkapnia, a Hamasz elkobozta és pénzért árulta a lakosságnak, hogy növelje a szervezet bevételeit.
Az egyik, tegnap történt incidens során hosszú kamionoszlop érkezett a Kerem Shalom átkelőn, és az út közepén hamasz-fegyveresek tüzet nyitottak az egyik kamionra és uralmuk alá vették azt. Hasonló esetek történtek az elmúlt napok folyamán benzinkutaknál is, ahol egyébként csak napi felyadagok járnak.
„Hamasz aktivisták gyerekeket visznek a fülüknél fogva a tűzvonalba”
Ez csak néhány példa arra a kárra és szenvedésre, amit a hamasz emberei okoznak a tűzvonalba került embereknek. Viszont vannak kegyetlenebb esetek is. Az egyik beszámoló szerint a fegyveresek a lakosságot emberi pajzsként használja, és így változtattak embereket valóságos ágyútöltelékké. Például mikor észak Gázában a heves harcok miatt a lakosok el akarták hagyni a házaikat, rájuk fogott fegyverekkel lettek kényszerítve, hogy visszamenjenek.
Úgy tűnik, hogy a szervezet a lakosságot kihasználva akarja növelni a polgári áldozatok számát, hogy ezáltal növelje a nemzetközi nyomást Izraelre. Arab hírforrások szerint az áldozatok 30 százaléka civil, bár nincs mód hitelesíteni ezt az adatot, mert a Hamasz igyekszik rögtön eltüntetni a halottait a harcmezőről, és titokban, futtában eltemetni őket, hogy ne kerüljenek a statisztikába, azt is elkerülve így, hogy Izrael ezt saját sikerének tekintse.
Más esetekben arról panaszkodtak a palesztin lakosok, hogy Hamasz fegyveresek „gyerekeket visznek a fülüknél fogva” egyik helyről a másikra attól való félelmükben, hogy nélkülük megsérülnének. Mások a lakosság házaiban, vagy a lakóházak lépcsőházaiban bújkálnak. Más beszámolók szerint a terroristák fegyveres fenyegetéssel lefoglalják az ENSZ mentőkocsijait, és mecsetekben bástyázzák el magukat.
Bizonyos esetekben a fegyveresek több lakost túszként tartottak a sikátorokban, hogy emberi elválasztófalként szolgáljanak köztük és az izraeli erők között. Más palesztin jelentések szerint szétlőtték néhány fatah-tag lábát, mert tiltakozóakciót szerveztek a Hamasz ellen.
Ezek alapján feltételezni lehet, hogy a Hamasz növelni akarja az övezet válsághangulatát, hogy a humanitárius-katasztrófa nyomán gyorsítson valamiféle tűzszünetről szóló nemzetközi javaslatot. Ha mindezek a jelentések igazak, úgy néz ki hogy Gáza lakossága totális káoszban van az izraeli hadsereg és Hamasz közé esve áldozatként.
A szaporodó jelentések szörnyű szükséghelyzetről tanúskodnak: nincs víz, liszt és áram, és megszűnt mindenféle polgári hatalom. Az utóbbi napok tudósításai szerint a sűrű áramszünetek megnehezítik a lakosság rádión vagy tévén keresztüli információhoz jutását. Ebben a helyzetben az egyedüli áramforrás az autók akumlátora, ennek segítségével töltik fel a mobiltelefonokat is.
A Hamasz elveszíti a legértékesebb jellemzőjét – az imázsát
Minden ami a Hamasz hatalomhoz kapcsolódik – gyakorlatilag teljesen megszünt. Az „Öntött ólom” (Oferet Yecuka) nevezetű katonai akció első napjaiban még megpróbáltak gyorsan rendőrruhába öltöztetett lakosokat csomópontokhoz küldeni, hogy egyfajta irányítást tanúsítsanak. Az első napokban még azt állították a rádióban, hogy a rendőrség folytatja a bűnözők elleni nyomozást, de jelenleg minden hivatali dolgozó, a helyi önkormányzatoktól kezdve, az egészségügyön át a kormányhivatalokig lezárták a telefonokat és elmenekültek az izraeli csapástól félve.
Nincs Gázában működő hatalom és majdnem totális a bizonytalanság. Senki nem tudja hogy mikor lesz áram, hogyan lehet vizet és élelmiszert szerezni, és szükség esetén kihez lehet fordulni a sérültek kimenekítéséért. A vésszámok nem működnek, és a segítségre szoruló lakosok kénytelenek a nemzetközi szervezetek, a vörös félhold és a kórházak segítségére támaszkodni.
A Hamasz vezetői -két brutális szónoklatot kivéve- nem mutatkoznak. Bár a szónoklatok többször is levetítették, de az áramhiány miatt a lakosság nagy részének nincs rádióhoz, tévéhez, vagy internethez való hozzáférése.
Az események nyomán nehéz autentikus hangokat hallani a Hamasz ellen az övezet lakói körében, ezzel együtt a palesztinok állítják, hogy zárt körökben keményen bírálják a hatalmon lévő szervezetet. „A Hamasz nem törődik a lakossággal. Lerombolták a várost az iráni makacsság miatt. A Hamasz eleve iráni szervezet.” Az Izraellel szembeni gyűlölet nem változott, de e-mellett nem kevés harag és kiábrándultság is növekszik a Hamasszal szemben.
Ha mindezt összefoglaljuk, azt látjuk, hogy a Hamasz igen nehéz helyzetbe került: erősödő, uralkodó szervezetből kegyetlen túlélőharcot vívó földalatti gerillaszervezetté vált. Ez a helyzet komoly probléma elé állítja a Hamaszt, mert elveszti a legértékesebb tulajdonságát – az imázsát. Tiszta, és korrupciótól mentes társadalmi mozgalomból a lakosságot kegyetlenül kihasználó és annak rengeteg szenvedést okozó szervezetté vált. Semmi kétség, hogy a Hamasz kénytelen lesz magyarázattal szolgálni a harcoló felek közé kerülő többszázezer lakosnak.
Ynet – nyersfordítás
[poll id=”11″]