Elméletek 4you

Kicsit furcsa, hogy egyes Frankok még 30-40 évesen is az identitásukat keresik, mint valami pályaválasztás előtt álló tinédzser.

Zolival és Violával kimegyek este a sétálóutcára, leülünk egy padra, és eszméket cserélgetünk. Már máskor is kicseréltük őket, de jó újra feleleveníteni. Később Guy is csatlakozik hozzánk.

Viola kinevet  mikor elmesélem, hogy van egy új pub Karmielben, és -mint jó patrióta- az egyik este elmentem külső terepszemlét tartani, hogy milyenek a parkolási feltételek, milyen stílusú az épület, meg ilyenek. Hugom azt neveti, hogy míg mások bent szórakoznak, én az éj leple alatt körözök ott mint egy kopasz detektív, ahelyett, hogy beülnék. Ő belülről is ismeri a helyet, mert Guy-jal már többször voltak ott. Elmondása szerint hangulatos pub.

Viola és Guy szivetmelengetően aranyosak, mikor kézenfogva távolodnak a sötétben. Jó nekik.

Én azt tartom, hogy ha nekik jó, akkor nekem is jó. Nem nekem kell eldönteni, és ha akarnám sem tudnám kitalálni, hogy mi nekik a legjobb.

A családban jöttem rá, hogy a szeretet akaratlanul ölni is tud. Úgy, hogy őszintén kegyes szavak kiséretében megfojt. Addig szorongat, míg vagy megadod magad és pont olyan nem leszel, mint a fojtogatód -aki szerint neked is az a legjobb, ami neki van-, vagy menthetetlenül meghalsz, de legalábbis kirekesztenek.

Abban való törekvésünkben, hogy bent maradhassunk unalmasakká válunk, mert bár sokfélék lennénk, de „ha te nem ugyanolyan vagy mint én, akkor nem érdekelsz, nincs miről beszélnünk”.

Ha ketten beszélgetünk (Elmélet1), folyik a szó, mint csapból a vízfojás, mert ismerjük egymást, tudunk a megfelelő témáról a megfelelő szavakkal beszélni. Ha hárman-négyen vagyunk, akkor csak csöpög a víz, és ez egy kicsit bosszantó, de még élvezhető, ha viszont mindenki együtt van, jobb hallgatni, mert ha kinyitod a szádat, valakit úgyis megbántasz. Egyeseket még az is bosszanthat, ha csak az időjárásról, vagy süteményreceptekről beszélsz, mert ez nem alkalomhoz illő, üres fecsegés.

Sokszor irigylem a szefárd zsidóknál gyakran fellelhető őszinte, nyitott, befogadó feltételnélküli (igaz, sokszor privitimizmusba hajló) családszeretetet Szerintem azért is könnyebb nekik egymást szeretni, mert kevésbé töprengő fajták, bár leginkább azért, mert kimaradtak a gyűrűkből, melyeknek mi, Frankok, a legközepén vagyunk.

Most pedig hivatalosan közzéteszem kilenc-gyűrűs elméletemet (Elmélet2).
Minden gyűrűréteggel erősebb a frusztrált paranoia:
a Frankok azon túl, hogy emberek(gyűrű1) askenáziak is(gyűrű2), azon túl európaiak(gyűrű3), azon túl keleteurópaiak(gyűrű4), azon túl vallásosak (baptista, zsidó, meshichi, mindegy)(gyűrű5), azon túl hívők(gyűrű6), azon túl konzervatív hívők(gyűrű7), azon túl frankisták(gyűrű8), és mindezeken túl ők maguk a Frankok(gyűrű9)!! Ami ugye mivel márkanév, tehát patyolattisztán kell megőrizni…

Most akkor legyél őszintén liberális gondolkodó úgy, hogy feltétel nélküli szeretettel befogadjon a család! Olyan bonyolult elvárásrendszereknek kell megfelelned, hogy egy idő után eleged lesz az egészből, és végülis a legkissebb rosszat választva egyszerűen olyannak vállalod magad, amilyen vagy. Ez könnyebb is, őszintébb is, meg egésszégesebb is, mert nem fog az idegrendszered összeroppanni abban az örökös depressziós félelemben, hogy vajon most kinek az elvárásainak nem felelsz meg, kinek okozol csalódást.

A családban tanultam meg, hogy tiszteletben kell tartanom testvéreim, embertársaim hitét, de csak úgy, és abban a mértékben, mint azt az állítását, hogy a felesége szép, és a gyerekei okosak.

Egy hangulatos családi összejövetelen Magi rózsalekváros buktát készít, és senki nem találja ki, hogy milyen lekvárból van, pedig erősen barkóbázzák.

Tomi elmeséli, hogy mikor Karmielbe jön, olyan, mintha magyarországon lenne, mert itt -a szülők- miatt magyarul beszél. A munkahelyén sokszor tévedésből azt mondja, hogy „hétvégén Magyarországra megyek”.

Tomi azt is kifejti (Elmélet3), hogy Frank nagyapa 49 éves volt, mikor apu született, apu meg 49 éves, mikor Beni született, tehát Beni a nagyapja 100-adik szülinapja körül jött világra! Másoknak az ükapjuk ennyi éves. Elmélete szerint a Frankoknak a második világháború előtt kellett volna megszületniük (a holocaustot se úsztuk volna meg, aminek sokan örülnének) – ezért vagyunk ilyen régimódiak és nem tudunk beilleszkedni a mai modern társadalomba, az ódivatú géneink miatt életidegenek vagyunk, nem nekünk való ez a kor… A gondolatra, hogy majdnem Kafka kortársa lehettem volna, megmelegszik a szivem. Ha a nagyapám 18 évesen nemzi aput, ő meg 20 évesen engem, akkor 1969 helyett valójában 1925-ben kellett volna születnem. Ha jobban belegondolok, az utóbbi időben tényleg 83 évesnek érzem magam.

Ma is születnek családi babák, minden atomfenyegetés ellenére szaporodunk.

Ha lennének még gyerekeim, soha nem kérdezném meg, mi lesz, fiú avagy leány. A meglepetés külön buli a dologban.
Érdekes esemény, amikor megszületik valaki. Ha jobban odafigyel az ember, tisztán látszik, ahogy a kis bogyó helyet szakít magának a térben és az időben. A halál is hasonló. Látni, ahogy összecsukódik az ember térideje.

Egyébként az, hogy gügyögünk egymás kisbabájára, még nem jelenti azt, hogy akkor most jobb lesz a kapcsolatunk, csak azt, hogy rokonibbá, tehát üresebbé válik az.

Minden baba egy-egy ék a régi családi kapcsolatokban (Elmélet4). Világok választanak el egymástól. Ahány baba, annyi világ.
Mindenkiben van a kötődésnek egy maximális mennyisége, ebből válik le egy-egy adag a gyerekekre, házas/élettársra, vallási közösségre, kultúrára, nyelvre…, aztán egyszercsak meglepődünk, hogy hoppá!, a tesóra már semmi sem maradt. Rövid SMS-üzenetekre és köremail-ekre szűkül a családi szeretet, és mikor ezeket a tetteket elkövetjük, megnyugszunk, hogy jók vagyunk. Dehát végülis így van ez rendjén.

Egy jeruzsálemi családi-találkozón a tesók „Adj egy tyúkot”-os kártyázni akarnak, csípőből rávágom, hogy ha kártya, akkor ördög-biblia, de kiderül, hogy igeversek vannak rajta, tehát kóser, felhasználható.

Viola sunyin megnyeri a játszmát, én csak a második vagyok, mert elhitetik velem, hogy van illatáldozati oltáros, meg sarkantyús kártya is, és én erre a téves információra építem egész játékstratégiámat 🙂

Életstratégiámat csakis a saját lelkiismeretemre építem, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések.