Nedves ragyogás

Olyan jó, hogy az eső itt áldás. Hónapokig sóvárogtunk, fohászkodtunk, és most megérkezett!

 

A gyárudvaron nézem, amint a kiszáradt szentföld mohón szívja a vizet, egyetlen esőcseppet sem pazarol el belőle, kellő komolysággal viszonyul hozzá, tapasztalatból tudja, hogy mily értékes nedv ez.

 

A hegyek felé fordulok, és irígykedve megállapítom, hogy Magi ma is a fellegekben jár. Súlyos felhők borítják a hegytetőt, a falut, a bölcsödét. Nem tudom, hogy ott is esik-e, hisz az eső épphogy elhagyná a felhőt, már meg is érkezett, nincs hely az esésre.

nedves ragyogasPersze innen lentről nem lehet biztosan megállapítani, lehet hogy feleségem a felhők felett áll, körbeveszik a picigyerekek, és együtt kacagnak valami mókán. Bárcsak hallanám, de félúton eloszlik a hang, bár ha jobban odafigyelek, néha mintha mégis ideérne valami tompa kacaj-foszlány. Aztán elcsendesednek odafent, és közösen fürkészik a végtelen messzeséget, ellátnak az aranyló tengerig, sőt azon túlra is.

Később a gyerekek elkóborolnak, feleségem egyedül marad, tündöklő ábrázattal letekint a szürke felhőre, és elképzeli, hogy valahol messze ott állok alatta a vizes gyárudvaron, és éppen róla álmodozom.
Rámmosolyog.
Angyali üdvözlet.

 

Magi maga a fény, titokzatos belső kisugárzással. Mikor a gyülekezetben felkértek, hogy az idei fény ünnepén (Hanuka) is tartsak alőadást a „fényes” fotóimból, ő jutott eszembe, hogy levetítem a róla készült képeket, vagy csak egyszerűen kiállítom őt a pódiumra, és majd beragyogja, sőt elvakítja a hunyorgó közönséget.

De feleségem szerény, úgyse egyezne bele, biztos azért is kedvesen megdorgál majd, hogy mindezt leírtam.

Vélemény, hozzászólás?

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.