Találmány

Egyszer, még a pesti albérletben, napokig találmányokon törtük a fejünket. A barátom azt mondta, ez a jövő útja. Most már mindenképp meg kell gazdagodnunk és most már csak ez az egyetlen lehetséges módszer. Fel kell találnunk valamit. Valami olyat, amit aztán mindenki jól megvesz és gazdagok leszünk.
Az első két napban feltaláltunk egy csomó olyan dolgot, amit aztán rögtön el is vetettünk. A barátom például feltalált egy külön polcot a sör hűtésére a hűtőben. Még márkanevet is talált: Sörpolc. Aztán piszkosul lecseszett, hogy miért oda teszem vissza reggeli után a vajat. Én feltaláltam tölcséres vízforgós acmosót, amit ciklonnak neveztem el. Amikor kipróbáltam, a barátom benézett a fürdőszobába és megkérdezte, hogy miért szagolom a kád lefolyóját miközben folyatom a vizet. Más szaga van, mint víz nélkül? Aztán, mikor elmagyaráztam a találmányomat, hogy ez egy arcmosó berendezés, és szükség van hozzá egy kellő méretű víztölcsérre, akkor azt mondta, ez hülyeség. Kádat nagyon ritkán vesznek az emberek, ráadásul az eldobható dolgokkal jobban lehet keresni.
Aztán kimentünk az utcára, hogy na akkor most együtt feltalálunk valamit. Végre valami értelmeset. Megpróbáltuk feltalálni a szemeteskukát mint hangszert, de a házinéni az első emeletről lesipított, hogy azonnal kihívja a rendőrséget. Aztán megpróbáltunk feltalálni egy galambszarkaparó eszközt, de rájöttünk, hogy a legtöbb házmesternek már biztosan van erre a célra spaknija, és ezek olyanok, hogy egy ilyen spaknit harminc évig használnak. Vagyis túl keskeny a piaci rés. Aztán lementünk a kocsmába, az egyik pincés, borszagú helyre és feltaláltuk a százötven forintos menüt, a két deci fehérbor, egy csomag ropisat. De azt is elvetettük.
Már épp kezdtük feladni a találmányosdit, amikor a barátomnak végre eszébe jutott valami.