A tengerparti sörfesztiválon a hugomra és a sógornőmre közelített a kamera, megjelentek az óriáskivetítőn, és ugrálva integettek a tömegnek. Én is a kamerás elé furakodtam, mert még sosem láttam magam ilyen nagynak, jeleztem az ürgének, hogy itt vagyok, filmezzen engem is, de nem vett rólam tudomást.
Ivri Lider volt a főelőadó, ezért előrébbnyomakodtam. Engem nem zavar, hogy homokos, a lényeg, hogy jól énekel.
A koncerteken mindig megkönnyebbülök, ha 50-60 éves papákat/mamákat látok a tömegben, merthogy nem én vagyok a legvénebb. Az már nem érdekel, hogy ők csak a gyerekeiket vagy unokáikat kisérték el. Az ilyen alkalmakon időm nagy részét arra fordítom, hogy a véletlenül rám néző fiatalok arcát fürkészem, hogy nem gyanakodnak-e rám, hogy túl öreg vagyok. Megpróbálok visszaemlékezni, hogy én fiatalként miként reagáltam a koncertek véneire. Határozottan emlékszem, hogy szerettem őket, mert jófejek voltak.
Na jó, még csak 39 vagyok, de mindjárt 40.