Az irodalom nem egységes, de egy. Ezt tudja az olvasó. Az irodalomban nincsenek klikkek, pártok, szélkakasok, ott csak szövegek vannak, szavak, mondatok, könyvek, és nincsen olyan könyv, nincsen olyan irodalmi alkotás, amely egy másikra törne. Az olvasó mindezt tudja. (Esterházy P.)
A filozófia és a vallás szétválaszt, mert állást kell foglalni. Az az irodalmi állásfoglalásom, hogy nem foglalok állást.
Ha hiszel, személyes hited van, de nem vagy tagja valamilyen egyháznak, vallásnak, közösségnek, akkor nem érzed, hogy meg kell védened a hited a többi, máshogy hívő előtt. Nem érzed hivatásodnak másokat a te személyes hitedre téríteni, mert lényegénél fogva személyes és megismételhetetlenül egyedi a hited, másrészt mivel nem vagy egy egyformákból álló csoport része, nem várják el mások tőled, hogy folyton visszaigazodj hozzájuk. Elveszett bárányka leszel, és ha nem bégetsz mondjuk a blogodon keresztül, akkor még keresni sem érdemes, mert nem hallanak, és nem tudják, hogy hányadán állasz.
Elnémultam, úgyhogy engem is hagyjanak békés csendben éldegélni. Az önjelölt, kutagató pásztorokat nagy ívben kerülöm, nem azért, mert félnék tőlük, hanem mert nem illenek bele az én sajátos bárányéletembe. Csak a bundámat akarják, vagy hogy a nyájukhoz csatlakozzam, azt akarják növelni, hogy aztán másoknak kérkedhessenek vele.
Ha véletlenül olvasnák valakik ezt az írást, és kérdéseket vetne fel a „nyájas” hívőkben, ne engem kérdezzenek, mert felelni nem fogok, a hittel nem lehet vitatkozni, ezért nem is tartozom a nyájukhoz.
Maradok az irodalomnál.