Kisfiam az arab gyerekek miatt nem akart nyári táborba menni, és mikor határozottan kijelentettem, hogy ez nem kifogás, elszontyolodott.
– Ők is ugyanúgy emberből vannak – bátorítgattam -, nem kell félned, ők nem azok a partizánkodó kődobálók, akiket a tévében látsz, ezek izraeli arabok, nekik aranyból van a szivük.
(…)
– Na milyen volt?- kérdeztem az első nap végén.
– Lespriccoltak a strandon.- felelte.
– És te mit csináltál?
– Visszaspriccoltak.
– Jól tetted- helyeseltem, de felhívtam a figyelmét, nehogy a többezeréves nemzeti ellentét részeként kezelje az esetet, próbáljon az arab fröcskölésnek is olyan jelentést tulajdonítani, mint a zsidóspriccolásnak: pajkosan vidám nyári pancsolás.