Mivel már hónapok óta nincs munka a cégnél, és csak azért járok be, hogy pénzt keressek, megengedhetem magamnak, hogy zsebredugott kézzel bóklásszak a gyár körül, leheveredjek egy kis zöld fűszigetre, és a pálma alatt eltűnődjek, hogy a csótányhulla miért mindig a hátán fekszik, hisz halála után már nem tud felfordulni, és azonnyomban előálljak a magyarázattal, miszerint nyilván a pusztulás előtt megérzi, hogy „no, itt a vég”, gyorsan a hátára dől és meghal csendben.
🙂