Ezeknek a használhatatlan daraboknak lehet, hogy a szemétben a helyük. Én azonban pecázgatnék tovább
Ép lélek. Kitöltöttem egy tesztet, mely alapján kiderült, hogy sokkal fiatalabb vagyok lélekben, mint testben. A gyerekek is megerősítették, ők is így látják, mert folyton hülyéskedek, bár Magi szerint ez nem fiatalság, hanem infantilizmus, vagy őrültség.
Izraeli. Az egyik koleganőm megkérdezte, hogy mennyi ideje vagyok az országban, nem hitte el, hogy csak 12, a többieknek is elmondta, ők sem hitték, bizonyítékokat kértek.
– Miért nem hiszitek?- kérdeztem megütközve.
– Mert tökre izraeli vagy.- mondták.
Nem tudom, hogy örüljek, vagy szomorkodjak e-miatt…
(Ha mevin yavin…)
Háború. Magi munkahelyének óvóhelyén beszerelték a klímát, erre feleségem rögtön bepánikolt, és azt mondta, hogy ez biztos azt jelenti, hogy kaptak valami konkrét információt a közeledő háborúról, és arról faggatott, hogy mikor tör ki. Nem árultam el neki a pontos dátumot, nehogy a kelleténél jobban megijedjen.
Rend. Szétosztottam a lakásunk helységeit a gyerekek között, mindenki felelős valamelyikért, rendben kell tartaniuk, pontozom őket, zsebpénzt kapnak érte, ősi, bevált módszer, ami nálunk nem igazán működött eddig, mert nem kellett nekik a pénz, mindenük megvolt, ha valamit megkívántak, többnyire megkapták.
Az utóbbi időben visszafogtuk magunkat, hogy motiváljuk őket, meg amúgy is elfogyott a pénzünk.
Eytan-nak, mivel ő a legkissebb, az étkezősarkot adtam, ami egy asztalból, meg néhány székből áll csupán.
Ma hajnalban izgatottan felverte Magit az álmából, hogy pakolja el a dolgait az asztalról, mert nagy a rumli.
Valentin. A szerelem napján ajándékot vettem Maginak. Hazafelé eleredt az eső, az erős szél majdnem kitépte az esernyőt a kezemből, a bejárati kapunál beakadtam az ajtóba, a papírtáska kiesett a kezemből, az ajándék egy halkat koppant, de odaseneki, gondoltam.
A lakásba belépve csók, miegymás, Magi tapogatni kezdte a szerelmes meglepetést, találgatta, hogy miből van, hideg-meleg-forró, végül izgatottan kibontotta a zacskót, melyben ezt találta:
Ússetakaríssa.
Földrengés. Egy héttel az előző után ma is földrengés volt az országban, életemben először éreztem ilyesmit, mert rendszerint éjszaka reng, mikor alszom. Rémisztő volt, megkapaszkodtam az asztalban, a szék arrébcsúszott, a csillár hintázott, kár nem keletkezett.
Utolsó idők jelei. Közel a vég. Már évezredek óta hemzsegnek e jelek, de azoknál nem voltam ott.
Hajszál. Magi ma reggel egy hosszú csinos női hajszálat talált a szakállamon. Gyanakodva leszedte, és megkérdezte:
– Kivel csalogatsz te engem megfele?
– Mit gyanúsítgatsz? Egyébként is Ayelet-nek rövid a haja…
Direkt elfelejtette, hogy csak alig két perce szabadított ki szorító ölelgetéséből.
A múltkor úgy megszorította a fejemet, hogy a szemüvegem elvetemedett, és az egyik üveg kiesett a helyéről.
Survivor. Tel Aviv-ban voltunk, és siettünk volna haza, hogy elérjük az izraeli Survivor reality-t, de az Ayalon-on dugóba kerültünk.
– Na gyerekek -mondtam fiaimnak, akik élnek-halnak a műsorért-, úgy látom úszott a ma esti program, sosem jutunk innen ki…
– Tudod mit apa!- állt elő Eytan az ötlettel- Karambolozzunk, hogy a mentő a kórházba szállítson, ahol ugye van tv…
Apu és Anyu nagyot nevetett, erre ő:
– Mit nevettek, nem logikus?
Ejtőernyős. Sokszor arra vágyom, hogy múljon már el ez az óra, múljon el ez a nap, és késő este beszélhessek végre Magival. Sajnos ismer. Nem tudok sok újdonságot mondani neki. Nem vagyok egy ejtőernyős, aki véletlenül az ő kertjébe pottyant be. Már épp ebédelni készültek, amikor bezuhantam a kertbe. Szerencsére van még egy teríték.
Vagy mennyire szép ismerkedésünk lehetett volna, ha mondjuk elkezd zuhogni az eső, nekem van egy ernyőm, ő meg csöndesen behúzódik alá. Csupa melodramatikus katyvasz.
A szomorú helyzet az, hogy ismer tetőtől talpig, és erre nincs orvosság.
Zsebkendő. Tegnap táncoltam Magival. Tegnap hazakísértem Magit.
Ezek a mondatok állhatnának egy 16 éves kamasz naplójában, és még a nagymamák is megmosolyognák, milyen kedves és szép dolog, amikor a fiatalok ilyesmit csinálnak. Az egyetlen különbség, hogy majdnem 40 éves vagyok, és nem tegnap találkoztunk Magival.
Nem úgy történt, hogy elejtette a zsebkendőjét, melyet én fölkaptam, meghívtam egy eperfagylaltra, és fölajánlottam, hogy este elviszem táncolni egy remek helyre. Amire ő pihegve és halkan igent mondott, táncoltunk, majd rásegítettem a kabátját. Mindez nem így történt.
De jó, hogy úgy történt, ahogy.
Összegzés. Azt tudnám javasolni, hogy senki ne gondoljon semmire. Én is ezt tettem, miközben ezeket a csökevényeket bepötyögtem. Az ember azért barkácsol, mert közben nem kell gondolkodnia. Elég arra összpontosítani, hogy kész akar lenni valamivel, aminek a hasznosságáról egyébként nincs teljesen meggyőződve.
Van egy Bukowski-írás. Novellánál rövidebb, versnél hosszabb. Egy öregről szól, aki minden reggel kimegy horgászni, kifog egy csomó halat, délután hazaviszi, a felesége ebéddel várja, és a halakat kidobja a kukába. Ez most valahogy a fentiekre próbál rímelni. Ezeknek a használhatatlan daraboknak lehet, hogy a szemétben a helyük. Én azonban pecázgatnék tovább.
postCount(‘darabos’);