Eytan két játék közben megkérdezte, hogy mikor dobják már le ránk az atombombát, mert bár évek óta erről beszélnek, de nem történik semmi, erre rendreutasí-tottam, hogy ne türelmetlen-kedjen, ami késik, az nem múlik.
Aztán este, mikor azt látta a híradóban, hogy egy neves amerikai biztonságszakértői tanulmány szerint egy esetleges Izrael-Irán közötti atomháború után Izrael 200-800-ezer áldozattal talpra tudna állni, míg Irán 18-23 milliós emberveszteséggel gyakorlatilag letörlődne a föld színéről- kisfiam büszkén elmosolyodott, mire elmagyaráztam neki, hogy ez csak elmélet, az atombombát elrettentésre találták ki, nem bevetésre, erre Eytan elszontyolodva morogta: -De reggel még azt mondtad, hogy ami késik, az nem múlik.
– Na jó, majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz, esetleg felhívom az Ahmenidzsád bácsit.
Petikém! Oda vagyok, meg vissza! No nem az atombombától, se nem az Ahmanidezsád „bácsitól”, hanem a rajzodtól, ahogyan Eitánt „legrafikáztad”.
Az elozo bejegyzes anyue. A mostani az enyem. Most gyorsan kitorlom a nevem anyuek geperol…Segitseg!!!
Egyebkent tenyleg jok a rajzok. De en sosm ketelkedtem tehetsegedben… (eva)
Ki az a sötét alak a füle mellett? Csak nem valami rosszat sugdos ottan nekije?
Honnan jön ilyen negativ kérdés? Talán a fintora alapján merült fel bennem ilyesmi, mindenesetre ez az impresszióm a kép alapján…