Míg picik voltunk, egy anyatejet ittunk, egy udvaron játszottunk
Tegnap megálltam, és elgondolkodtam, hogy miért sodródtunk el egymástól.
Ezek az okok:
– távolság. Ha távol vagy a másiktól, eltávolodtál. A távolság legyőzhető, ha akarják a felek, de nem akarják.
– társ. Ha társsal élsz, ő fontosabb neked, mindenben igazat adsz neki, kiszolgálod, a régi család értéke erősen lecsökken, másodrendű lesz.
– kor. Míg fiatal vagy, könnyebben fizetsz a kávéházban, szivesebben ébrenmaradsz hajnalig, nagyokat nevetsz, kiváncsi vagy, érdekel a másik, szereted a mást, az eksönt.
35 felett begyepesetsz, ellustulsz, fáj a hátad, megnő a hasad, bosszantanak a gyerekek, nem élvezed a jót, és éjszaka a nyugdíjról álmodsz.
– pénz. Nincs. Ha van, másra költöd.
– ideológia. Ha hiszel, a másik nem hisz. Ha mégis hisz, máshogy hisz. Ha te közösségbe jársz, a másik magányos. Ha te liberális vagy, a másik konzervatív. Pártoskodunk.
– környezet. Aki tenger mellett él, azt a víz laposra csiszolja és eltávolodik a hegymászótól. Akit aszfalt vesz körül, és benzingőzt szív, az nem érti a természetjárót, a jeruzsálemi a tel aviv-ival perlekedik, a magyarországi nem érti az izraelit, a családos az egyedülállót, a katona a fegyvertelent, a zsidó a keresztyént.
(…)
Míg picik voltunk, egy anyatejet ittunk, egy udvaron játszottunk, egy iskolába jártunk, egy prédikációt halgattunk…
Az évek múlásával egyre kevesebb és távolibb az összekötő közös, és ez bár teljesen rendjén van így, mégis elszomorít néha.