sokszor a billentyűzet mellől bámul rám, már megszoktuk egymást, bár ha akkor néz, mikor írok, zavarban vagyok, pedig nem tud olvasni, mégis
Mindenféle események történnek mostanában, nagy, durva, szomorú, vidám, bizsergető, érdekes, satöbbi dolgok, és azt gondoltam, hogy nyilván mindezt majd jól megírom tréfás-mókás formában, de ezeket mégsem most közölném, helyette inkább semleges témaként mesélek valamit az éjszakákról, és az állatokról.
Az utóbbi napokban 50 fokos hőség van árnyékban, éjszaka pedig, mikor az ágyban izzadunk, az ablak hirtelen bevágódik és széttör az üveg, pedig teljes a szélcsend, biztos valami dühös démon rohangál össze-vissza a lakásban. Korábban az egyik kedvenc fotómat lökte le a falról, az üveg akkor is szilánkokra tört, szerencsére nem fúródott Magi fejébe egyetlen törmelék sem.
Ismeretlenek behorpasztották a kocsink hátulját, összekarcolták a motorháztetőt, és csúnya szövegeket véstek az oldalára. Nyilván haragszanak ránk valamiért.
Néha leköpik a kocsiablakot, vagy a tükröket fordítják el, máskor meg törött üveget tesznek a kerék alá, és az antennát görbítgetik ide-oda. Ha tudnám, kik csinálják, kitekerném a nyakukat, de mivel sosem értem tetten őket, arra gyanakszom, hogy ugyanaz a frusztrált démon garázdálkodik a haverjaival, amelyiknek éjjel depressziós rohamai vannak, és a forró éjszakai szélcsendben csapkodja az ablakokat apró szilánkokra zúzva az üveget, melyet Magi másnap egész nap takaríthat, erre pazarolva egyetlen szabadnapját.
Majdnem minden este mielőtt aludni mennék végiggyönyörködöm alvó fiaim csendes szuszogásában, leggyakrabban egy-egy nyugodalmas jóéjszakáról szóló imafohászt is égnekeresztek, de most, hogy ez az utolsó olyan hétvégénk, ami nem az utolsó hétvégénk együtt a gyerekek külföldi útja előtt, hosszabban elméláztam a közelükben, és észrevettem, hogy Reuven-nek megnyúltak a végtagjai, Doron feje mellett halk zsebrádió szól, (valami tudós magyarázott érthetetlen dolgokat), Eytan meg legurult az ágyról, aztán a szőnyegről, és a kemény kövön alszik békésen összekucorodva. Szívós ez a gyerek, még nagy afrikakutató/hegymászó/antarktiszfelfedező/fakír lesz belőle (nemkívánt törlendő).
Aztán aludni térek, és mikor mély álomba merülök, szúnyogok telepednek a kopasz homlokomra, hogy onnan szívják véremet, és nagy lakomákat csapnak, vannak kedvenc helyeik, ahova mindig visszatérnek, tovább mélyítik a gödröt, egész kutakat ásnak.
Reggelenként kráteres homlokkal ébredek.
Minden ablakon van szúnyogháló, de az utóbbi napokban lyukak keletkeztek rajtuk, kérdeztem a gyerekeket, hogy ki csinálta: egyik sem, a háló mégis lyukas…
– Lehet, hogy a szél okozta – mondta Reuven -, vagy talán a nagy gekkó csinálta, nem a kicsi, amit véletlenül széttapostál a szőnyegen.
Azt sem tudom egyébként, hogy a nagy gekkó hogy jött be, mert akkor még nem voltak lyukak és vágások a hálón.
Az én számítógépem környékén él hetek óta, sokszor a billentyűzet mellől bámul rám, már megszoktuk egymást, bár ha akkor néz, mikor írok, zavarban vagyok, pedig nem tud olvasni, mégis.
Az utóbbi időben nem láttam. Néha furcsa, bűzre hasonlító szag üti meg az orromat, remélem nem ő bomlik valahol a gép belsejében.
Kis kitérőt tennék most és – melőtt el nem felejtem – publikálnám, hogy mikor Magi a bölcsödei játékosfiókban a műanyag játékállatkákat rendezgette, szörnyen megrettent, mikor egy gekkóbábunak vélt állat farka a kezében maradt, maga a gekkó meg farkát hátrahagyva a szekrény mögé szaladt ijedtében. Feleségem felsikított, és egészen addig bűnösnek érezte magát a gekkófarok tragédiájában, míg egy apuka meg nem nyugtatta, hogy oda se neki, kinő neki újra, bár a kitépett farok elpusztul, hisz annak nem nő új gekkó.
De térjünk vissza lyuggatott testemre.
Másféle csípések és harapások is tarkítják bőrömet, melyek eredetét máig nem sikerült megfejtenem.
Először valami kígyófélére gyanakodtam, aztán az jutott eszembe, hogy biztos egér rág, vagy éjszakánként denevér harapdál. Titokban még Magit is meggyanúsítottam, hogy nem bír vonzásomnak ellenállni… sőt, az is eszembe jutott, hogy álmomban magam eszem magam, de a fognyomok nem erre vallottak.
Leopárd sem lehet, mert az nincs a város környékén, meg az harapdálás helyett inkább széttépne, aztán felfalna, bár nemrég láttam a tévében, hogy a Holt tenger melletti Ein Gedi-ben (ahol hugom is dolgozott egy évig) az egyik lakos arra ébredt, hogy az ágya mellett leopárd kergeti a macskáját, erre rávetette magát, mármint a lakos a leopárdra, és két órán keresztül szorította a lába között, míg megérkeztek a judeai sivatag természetőrei, elaltatták az állatot és kórházi kezelésre vitték, mert nagyon sovány volt, ezért nem bírt az emberrel.
Ja, most meg a kráteres homlokomról az jut eszembe, hogy mikor a legutóbbi túrán a sivatagi Kiskráterben rekedtünk éjszakára, mert a 600 méter magas sziklamászást nem tudtuk az est beálta előtt lebonyolítani, ránktámadtak a szúnyogok, sapkát húztam és a hálózsákot is a fejemre terítettem, de így is egész éjszaka hallottam a dögök ricsajozását, egyszerre öt-hat hangoskodott, néha kórust alakítottak, felfedeztem a szopránt, az altot és a tenort, csak a baszzus hiányzott, később valami család kapott össze, kényes szúnyoggyerek veszekedett az anyjával, míg az apa közébük nem csapott, szúnyoglánykák vihorásztak…, csak hajnali kettőkor sikerült elaludnom.
Mára ennyit.