Megölöm a gyilkosom

Arról társalogtunk rokonok, hogy hívő embernek szabad-e ölni. Íme a beszélgetés rövidített és szerkesztett változata. A dőlt betűs részeket nem én mondtam.

(…)
a: Isten gyermekeként minden lázadást, eröszakot, fegyvert és vért el kell, hogy utasítsak.

b: Talán csak a teroristák azok akik, tudatosan, válogatás és könyörület nélkül pusztítják ártatlanok sokaságát. Azt hiszem ez az egyetlen eset (terroristával szemben) amikor azt mondanám hogy én lelkiismeretfurdalás nélkül bevetnék bármit hogy megakadályozzak egy készülődő vérengzést, ha egyértelműen felismerném hogy ki, vagy mi a veszély forrása.

Peti: Én is ellenzek minden erőszakot, fegyvert és vért, de ha bekopogna a terrorista, hogy leöldösse a gyerekeimet meg a feleségemet, kapásból kinyírnám, és a végén még hősnek is érezném magam, mert az lennék.
Ha tudom, hogy Irán pont készül megnyomni az atombombagombot, én gyorsan előtte nyomnám meg, mert ha nem tenném, a saját népemet pusztítanám el.
Nem támadok senkit, de aki megtámad, annak régen rossz.
Így állunk.

c: Eszemben sincs „prédikálni”, még kevésbé a Szentírásból idézgetni,- de nagyon szomorú lettem, amikor Peti legutolsó hozzászólását olvastam.

Peti: Őszintén felháborodtam „c” legutolsó beírásán!!

c: Vállalom, hogy „szentfazék” vagyok, de akkor is akarom magasabb szempontok szerint, a HIT szemével nézni a dolgokat.

Peti: Javaslom, hogy politikáról és hitről ne nagyon beszéljünk itt, ha nem akarjuk, hogy a fanatizmus ide is belopózzon.
Látom, hogy nem sok közös nevező van köztünk, mindenki más világban él, másról van meggyőződve, másban hisz, úgysem tudjuk egymást megváltoztatni, érdemes tehát a közös, összekötő dolgokat keresni…

Tudom, hogy így viszont lapos, unalmas, udvariaskodó és képmutató lesz a társalgás, de még így is jobb, mintha semmi sem lenne, bár ki tudja, mintha kicsit visszavágynék a blog előtti időkbe, mikor mások megszomorítása nélkül tudtam védeni a családomat, mert itt -„c” csak hogy tudd- máshogy hisznek az emberek mint nálatok, pedig ugyanazt a szentírást olvassák.

Itt minden gyülekezetben hősként tisztelik a hazát védő fegyveres katonát, a terroristát így-úgy ártalmatlanná tévő hívő fiatalt, itt a legszentebbek is tudják, hogy mi a különbség az ölés és gyilkolás között, a kettő nem ugyanaz, ha értenél héberül, akkor te is tudnád, hogy a „ne ölj!” az valójában „ne gyilkolj!”.

Én bevallom, hogy kishitűségem miatt nem állnék le imádkozni, mikor a buszon észrevenném az öngyilkos merénylőt, hanem előbb gyorsan leölném, mert így nem száradna a lelkemen egy egész busznyi ember legyilkolása.
Valahol irígylem azokat, akik az otthon melegében álmodoznak magasabb szempontokról…
Néha egyébként az imától sokkal többet ér egy érdeklődő telefon a fronton harcoló öcsétek hogyléte felől…
De mondom, érdemes ejteni a témát, mert csak sebeket ejtünk egymáson, ami tisztára olyan, mint a gyilkolászás…

a: A háborúk, istenítélet, vérontás ügyében – úgy gondolom – nem lehet egyenlőségjelet tenni Ószövetség és Újszövetségi idök között. Jézus azért jött, hogy a bűn hatalmát lerontsa. Az Újszövetség nem beszél Isten által inspirált háborúkról, vérontásról, hanem önmegtagadásról, ellenségszeretetröl, kereszthordozásról.

d: Érdekes elméletek Peti bár ezt a gyilkol vs. leöl-t nem nagyon értem. Oké, hogy a héberben más a jelentése, de tényleg más? És akkor mi a meghatározása? Engem érdekel.

Peti: Gyilkolás: előre megfontolt, gonosz szándékkal elkövetett emberölés. Az izraeli törvény a gyilkost életfogytiglan börtönbüntetéssel súlytja.
(murder: lemészárol, meggyilkol)

Ölés: ember vagy állat halálát okozó cselekedet.
Sokféle lehet: ha valaki figyelmetlenségből elgázol valakit, az nem gyilkol, hanem öl, hisz nem szándékosan tette.
Ha egy orvos a beteg kérésére lekapcsolja a lélegeztetőkészülékről, akkor nem gyilkol, hanem öl, hisz nincs gonosz szándék a tette mögött.
Aki önvédelemből öl, az nem gyilkos.
Ha a vadász elejti a vadat, akkor nem gyilkol, hanem öl (mellesleg az ártatlan gyerekek és öregek életét szándékosan kioltó terrorista már rég kivetkőzött emberi mivoltából, ajánlott vadállatként kezelni…)
Ha valaki ártalmatlanná tesz egy gyilkos merénylőt, akkor nem gyilkol, hanem öl.
Ha a katona lelövi az ellenséges katonát, akkor nem gyilkol, hanem öl, függetlenül attól, hogy támadó, vagy védekező háborúról van szó. (Ha a katona lelövi a fegyvertelen polgárt, akkor már gyilkol)
Az izraeli törvény 2-15 éves börtönnel súlytja azt, aki öl.
(a „to kill” angol szónak olyan jelentése is van, hogy: hatástalanít, leszavaz, megbuktat, megöl, semlegesít, vadat ejt)

A Biblia (és én nem tennék különbséget ó és újszövetség között) világos különbséget tesz a két fogalom között.
Biztos vagyok benne, hogy a magyar büntető-törvénykönyvben is éles határ húzódik az ölés-gyilkolás között.

Hangsúlyoznám, hogy háborúellenes vagyok, ellenzem az ölés minden formáját is, de ha az a kérdés, hogy a feleségem, vagy a terrorista haljon meg (és valamelyik mindenképp meghal!!) akkor én inkább az utóbbi mellett vagyok. És azt is fontos kihangsúlyozni, hogy nem a terrorista iránt érzett gyűlölet a puskagolyó elindítója, hanem a feleségem iránt érzett szeretet, persze a gyilkos iránti érzésemet sem lehetne szeretetnek nevezni.

Annakidején kisérletet tettem Arafatot megszeretni, sőt, próbáltam még imádkozni is érte, de nem igazán ment, hamar rájöttem, hogy nevetséges amit csinálok, olyan, mintha egy démon üdvösségéért esedeznék.

Kérdés: aki ellenzi a 30 embert felrobbantani készülő vadállat megfékezését, mit javasol helyében, mit tenne ő?

b: A szisztematikusan civil ártatlanokat célbavevő, és lemészárló rezsimek (mint Németország volt Hitler vezetése alatt, vagy Szudán napjainkban) megállítását célzó akcióknak szerintem van legitimitása.

c: Nem azon szomorodtam el, hogy -akár életed árán is- megvéded a családodat. Ez alapvető kötelességed is, szerintem. S adódhat úgy is, hogy az önvédelemben életet oltasz.
Hanem az a LELKÜLET, amivel hozzáállsz. Hős leszel, ha azt az „állati” szinten levő embert „kinyírod”.
Az Úr Jézus azokért a becsapott, megtévesztett, fanatizált emberekért is ugyanúgy meghalt, mint érettünk.
Egyetértek „a”-val, hogy nagyon nagy különbség van Ó-és Újszövetség között.
Mégiscsak idézek néhány igét, csak úgy emlékezetből.
„Elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé”
„Szeresd ellenségedet”
„Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak”
„ENYÉM a bosszúállás, Én megfizetek”-mondja az Úr
Hagyjad a bosszút az „igazságosan ítélőre”.
Sokat-sokat lehetne még idézni.
Nem is akarok egyebet írni,- még csak annyit, hogy remélem, nem komoly az a kérés, hagyjuk a hitet. Amikor
bármelyikünk is megnyilatkozik, önmagát adja s én a meggyőződésemet- bármilyen téma is van- nem szívesen dobnám sutba…

e: Társamnak, „f”-nek, nagyon érdekes olvasni az okfejtéseiteket, nem hallott még hívő véleményeket ilyen témákban. Bennem is sokszor felmerült, hogy hogy lehet, hogy Isten azt mondja „ne ölj”, aztán meg elküldi csatába a népet… Eszembe sem jutott, hogy erre nem ugyanazt a szót használja a héber, kár, hogy a fordításban nincs megkülönböztetve! Amúgy én is azt gondolom, hogy megvédeném a szeretteimet ha kell a támadó élete árán, de szerintem ezt „c” is így tenné- ha nem meggyőződésből ösztönből biztosan. Persze ezt ne vedd támadásnak „c”, csak úgy gondolom, hogyha egy anya a gyermekeit védi akkor nem gondolkozik, egyszerűen elönti a vér az agyát és teszi amit tennie kell…!

Peti: – Az „állati” jelző tényleg nem helyes, mert ezzel az állatokat alacsonyítom le, hisz ők nem gyűlölik az áldozatukat, csak egyszerűen éhesek… bevallom, sántít a hasonlat, helyesebb lett volna démonnak nevezni a gyilkost.
– Elismerem, hogy mikor ölésről írok, nem áhítatos LELKÜLET jellemez, megértem, ha emiatt „c” szomorkodik.
– Az Úr Jézus tényleg mindenkiért meghalt, de úgy tűnik, hogy a terroristákat ez különösebben nem hatja meg.
– Egyetértek hogy különbség van Ó-és Újszövetség között, de nem hiszem, hogy az egyik többet ér a másiknál.
– „Elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé”:
Addig rendjén is van, míg élhetünk juhokként a farkasok között, de az sehol nincs megírva, hogy ha a farkasok fel akarnak falni, akkor banbán várakozni kell.
– „Szeresd ellenségedet”:
Tudom szeretni (nem mindig) a munkahelyi rosszakarómat, a politikai ellenfelemet, a rólam hazugságot terjesztőket… de hazudnék ha azt állítanám, hogy a gyilkosomat is, itt még igencsak van mit bepótolni…
– „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak”:
Ezzel sincs különösebb gond, bár ez sem mindig sikerül. A kődobálót is sokszor sikerül kenyérrel visszadobálnom, bár ha a kő életet olt, akkor komoly baj van…
– „ENYÉM a bosszúállás, Én megfizetek”:
Én nem beszéltem bosszúállásról, hanem életmentésről. Aki bosszúból öl, az gyilkos, börtönben a helye.

d: Minden eddigi átélésem és hitbeli tapasztalatom ellenére, nem tudom,hogy mit tennék, ha valaki a szeretett családomra rátámadna. Vagyis volt már hasonló. anno szerelmemre törtek rá, molesztálás szinten sokkal nagyobbak( fizikumban) mint én. Nos ,diplomatikusan szóban, közéjük állva fizikálisan, mindent megtettem,hogy eltántorítsam /elhárítsam a veszélyt, vagy leszereljem azokat, miközben aktívan kértem Istent magamban,hogy adjon védelmet. Nem történt igazából aztán semmi. Mégis tudom, hogy akár a testi épségemet is kockára tettem volna, ha úgy ítélem meg, nem járhatok sikerrel.

Tehát, én is megvédeném, akárhogyan is a szeretteimet.

a: Nem gondolnám, hogy össze kellene hasonlítani az ó- és újszövetséget abból a szempontból, hogy melyik a jobb. Mindkettö más és más történelmi és társadalmi körülmények között köttetett, az ószövetség a törvénnyel a középpontban, az újszövetség pedig a Megváltó Ur Jézus Krisztussal, akinek neve legyen mindörökké áldott.

Az iszlám meg az északír terroristákról meg az a véleményem, hogy a vallásosság és a szélsöséges nacionalizmus démonai tartják öket megkötözve, mégpedig a veszedelmesebb fajták, akitet egyedül Jézus Krisztus erejével lehetne kiüzni, megfékezni, ez az erö azonban a jelenlegi keresztyén egyházakból hiányzik.
A törvénynek és az államnak alapvetö feladata, hogy polgárai védelme érdekében ezeket az élö bombákat hatástalanítsa. Ez nem hit kérdése.
A nagy dilemma tehát, hogy a bennük lakozó démonokat gyülöljük, vagy öt – az embert – szeressük-e inkább. A Biblia mindkettöre bátorít bennünket. Nekünk innen a távolból könnyebb ezt a dilemmát elvi síkon megoldani, mint nektek, akik töszomszédságban laktok vele.
Kivánok ehhez sok eröt és kegyelmet. Meg oltalmat onnan felülröl!

g: Az ó és új szövetség egymáshoz illesztésénél nekem Jézus Krisztus szavai a mérvadók: „hallottátok, hogy megmondatott a régieknek… én pedig azt mondom neketek” Értelmezésem szerint az azt jelenti, hogy Urunk az újszövetséggel számunkra magasabbra emeli a lécet. Ami nem csökkenti az ó-szövetség értékét, hiszen egy jóta, vagy egy pontocska…

Katonaként kötözködött velem egy nálam fejjel alacsonyabb srác. Higgadtam válaszoltam neki. Amikor láttam, hogy el fog fajulni a dolog, kértem Uramat, hogy adjon nekem visszafogottságot. Meghallgatott, mert amikor a srác megütött, én képes voltam megállni, hogy visszaüssek (pedig könnyű dolgom lett volna). Hálás voltam érte Istennek, és érdekes volt, hogy társaim mégsem tekintettek gyávának. Sőt, alap volt a bizonyságtételre. Századparancsnokom is tudta, hogy éles helyzetben nem szállnék be a harckocsiba, mert nem akarom azzal halálra ítélni saját társaimat. Ugyanis ha én nem lövöm ki az ellenséget, akkor ő lő ki minket. Maradjon inkább a gyorsított eljárással történő hadbíróság ellenem… Úgy tudom, akik hitükért mártírhalált hal, azok megkülönböztetett helyen lesznek Urunk trónja előtt… Szóval engem nem nagyon fenyeget, hogy az atombomba indítógombja mellett állva rajtam álljon a világ sorsa. Ez a felelősség maradjon meg a világi hatalmasságoknak… és Petinek. Ha így akar „hőssé”, emberek szemében magasztossá (!?) válni.

Soha nem felejtem el Édesapán beszámolóját sem ide vágó esetéről. Legtöbben ismerhetitek, de „f” még nem, így az ő kedvéért 😀

Gyálon laktunk, amikor a megszállott szomszéd átjött Apuval kötekedni. Korábban gyújtotta már fel a házát is, egyéb ügyei is voltak. Most a hívő szomszéd került sorra. Apu békésen válaszolt neki, de amikor a szomszéd megütötte, akkor reflexből visszaütött. Közben az Úrhoz kiáltott, és Isten segített neki leállni. A szomszéd tovább ütötte, és érdekes volt – utóbbiakból Apu semmit nem érzett. Egyvalami fájt: a keze, amivel visszaütött.

Feltehetitek a kérdést: mi lenne így a világgal, ha mindenki így gondolkodna? Hát egyszerű a válasz: kitörne a világbéke. 😀 Az már az 1000 éves országlás lenne. A következő kérdés: de hát az emberek nem így gondolkodnak, és köztük kell élnünk. Hát igen. Sóként…

Nem fenyeget, hogy az én „be nem avatkozó” politikám általánossá váljon, és amiatt összeomoljon a demokrácia. Annak azonban örülnék, ha nem csak pár száz ember gondolkodna hazánkban hasonlóan, hanem ahogy ez az albigens, waldens, hugenotta, vagy diktatúrák területén élő és sokszor mártírhalált is vállaló egyéb hívők számára természetes volt, úgy a ma élő hívők számára is természetes lenne. Valahogy nem a „hívő” amerikai tábornokok és elnökök a példaképeim, hanem az előbbiek…

Még mielőtt nagyon kikapok a Petinek írtak miatt, ugyebár szokott ő itt minket provokálgatni.
Hát most ő is megkapta! 😀 h: Hát, csak az a nagy helyzet, hogy ha valaki a harcmezőn letérdel imádkozni, akkor fél percig sem él tovább… Ostobaság volna egy ilyen éles helyzetben azt mondani h „Az Úrért halok meg”-szerintem.
Érdekes ez a kérdés, és olvasva ezeket a hozzászólásokat nem tudok túl okosat mondani. Mindenesetre nem azt kérte tőlünk Isten, hogy üljünk a popsinkon és várjuk hogy velünk ne történjen semmi… Ha nem a hitünkért üldöznek minket, miért lennénk mártírok???
Ami a megszállot szomszéd esetét illeti „g”, én olvastam amit apukád írt róla, és azért ott kőkemény harc volt -csak nem fizikai. Ez szerintem egészen más, mint egy háború. Főleg, hogy a megszállottakat, nem is lehet fizikailag legyőzni, csak és kizárólag a Szent Szellem erejével. De próbálj meg „ráolvasni” egy katonára, aki éppen puskát fog rád…

g: Látom „h”, nem értetted. Én nem megyek a frontra, inkább lőjön agyon a hadbíróság. Ha emeli rám a puskát valaki, és „véletlenül” van lehetőségem inkább őt elpusztítani? Én nem pusztítom el. Ha nem sikerül fedezékbe menni, stb, akkor inkább én haljak meg. Én tudom, hogy hova kerülök. Ő lehet, hogy holnap fog eljutni odáig, hogy megbékél Istennel. Én ezt még önvédelemből sem fogom megakadályozni. Tudom, hogy ez a „pacifista” hozzáállás ma (és mindig az évszázadok során) érthetetlen, sőt elborzasztó volt a többség számára, de én vállalom.

e: És ha a családodat támadja?

Peti: Tudom „g”, hogy bátor voltál, mikor nem ütöttél vissza, de téged ütöttek meg, nem a gyerekedet, vagy a feleségedet…
Pont úgy állsz a dologhoz, mint az itteni többszázezer ortodox zsidó, akik szintén nem hajlandók harckocsiba szállni, de elvárják, hogy a „hitetlen pogány zsidók” vigyék vásárra a bőrüket – őértük.
Ha itt mindenki úgy gondolkodna, mint ők (meg te) akkor nem világbéke lenne, hanem vérfürdő, megimétlődne a holocaust (mikor -sokak szerint- a zsidók birka módjára mentek a vágóhídra), és Izrael megszüntével megrekedne az üdvtörténet.
Alapjába véve egy önző és kényelmes hozzáállásnak lehetünk itt tanúi, amin az országban -jogosan- nagy a felháborodás. Biztonságban imádkoznak, mert mások meghalnak értük.
„g”, valahol azzal is halálraítéled a társaidat, ha nem szállsz be a harckocsiba… Majd más beszáll helyetted és lehet, hogy sosem jön vissza… te viszont életben maradsz, és eszedbe sem jut, hogy „be nem avatkozó politikád” miatt más halt meg helyetted, és nem szándékosan bár, de gyakorlatilag csak a bőrödet mentetted…
„Szóval engem nem nagyon fenyeget, hogy az atombomba indítógombja mellett állva rajtam álljon a világ sorsa.”- írod. És ha mégis rajtad állna, mit tennél? Lehet hogy neked onnan elméletinek tűnik a kérdés, de itt -jóval kisebb léptékben ugyan- ez mindennapi dilemma. Próbáld az iráni atombombát mondjuk kislányodat püfölő kamaszgyerekre cserélni.
Hithősködsz azzal, hogy mártírhalált halnál a hitedért. A te hitedért… te nem szállnál be a tankba, téged ütöttek meg… mindig te, te…, én viszont folyton a mások védelméről írtam, a másokért való önfeláldozásról.
Magánügy, hogy szótlan viseled ha pofoznak, a te döntésed, szívós vagy, makacs vagy (mint én :), meg ilyesmi, de mikor a kisfiadat verik, akkor te hiába vagy hithős, meg kell védeni a kisfiadat, hisz őt csak nem fogod feláldozni hitedért.
Nálunk itt a közelkeleten annyival súlyosabb a helyzet, hogy pofonok helyett éleslőszert használnak…
Itt az a hős, aki nem magáért, a hitéért, az eszméiért, hanem a családjáért és a népéért kész feláldozni magát.

„h” egyetértek veled.
„g”, a hadbíróság téged lő agyon, de a terrorista a családodat!
Nem veszed észre a különbséget…?!

g: Peti. Tudod, én nem vagyok egy hős. De az a kérésem Istentől, hogy ha úgy adódna, képes legyek úgy viszonyulni megölő ellenségeimhez, ahogy Jézus Krisztus viszonyult hozzájuk. Tudom, hogy sok-sok ezrével vannak elődeink, akik hasonlóan gondolkodtak, és akiknek Isten megengedte azt, hogy élesben is bizonyítsanak. Egészen addig biztos ők sem érezték magukat felkészültnek. De ott megkapták azt, amire szükségük volt. Kár, hogy fenti okfejtésseddel gyakorlatilag kifolyt vérüket tagadod. Isten előtt ők vannak számontartva, és nem a velük párhuzamba állított ortodoxok, és nem a hazájukat védő zsidó vagy bármilyen nációjú hősök.

Semmiféle fegyveres hazafias kötelességteljesítésre nem tudsz rábeszélni. A magas politika mocsok, hazug dolog, aki hívő létére oda keveredik, megeszik a disznók. A vezérkarok és az őket irányító politikai műhelyekben meghozott döntések köszönőviszonyban sincsenek az Úr Jézus lelkületével, gondolkodásával, példaadásával. Attól, hogy bárminemű (akár zsidó) ideológiát is raknak hozzá, számomra nem válik szimpatikussá. Én eeknek a döntéseknek nem leszek kiszolgálója – emberek előtt bármennyire is magasztos dolog. Istennél teljesen más a mérce.

Tudom, hogy az élet az áttöri a sötétséget, tudom, hogy az elvetett mag tovább él, sőt, sokszorozódik, és ha egy közösség Jézus Krisztusért lemond a fegyver jogáról, arra Isten különös figyelemmel van – még ha látszólag vagy részben hagyja is őket elpusztulni. Ne hasonlítsd őket kérlek az ortodoxiához (amit itt és most nem akarok minősíteni) – ég és föld a különbség! Persze egy Istent nem ismerő ember láthatja a kettőt ugyanannak, de terólad ezt nem feltételezem.

Azzal is tisztában vagyok, hogy számomra ez most csak elmélet (ahogy számodra is, hiába ott élsz). És jelenleg sokkal fontosabb az, hogy ma és holnap hogyan állom meg a helyemet.

Peti: Én nem politikáról, vallásról és „akár zsidó” ideológiáról beszélek, hanem arról, hogy ha felrobbantják a zsúfolt buszjainkat, és rakétákkal lövik a házainkat, akkor meg kell őket állítani, ha máshogy nem, akkor fegyverrel, és ha éppen én vagyok ott, akkor nekem.
Hidd el, hogy mikor meghúzom a ravaszt, nem leszek politikailag feltüzelve, nem fogok teológiai okfejtéseken töprengeni, és azon sem fogok vívódni, hogy akkor most hős leszek-e avagy sem, csak egyszerűen megmentem a fiam életét, hisz mást nem is tehetek. Ez olyan, mint mikor az építkezésen lezuhan egy állványdeszka, és elkapod mielőtt a társad fejére esne. Szerintem ez roppant egyszerű. Politikamentes reflexmozdulat.
Nem akarlak semmire rábeszélni, csak leírom a véleményemet.
Mindenkinek legyen a hite szerint. A lényeg, hogy (így vagy úgy) a ránkbízottak életben maradjanak.