Egész nap azon töprengtem, hogy Eytan miért nem fogadott el zsebpénzt
Egész nap azon töprengtem, hogy Eytan miért nem fogadott el zsebpénzt, mikor reggel az osztálykirándulásra indult. Próbáltam meggyőzni, hogy nem árt, ha van nála 10-15 shekel, lehet, hogy hirtelen megkíván egy jégkrémet, vagy valami cukorkát, de ő hajthatatlan maradt, neki nincs ilyesmire szüksége, mondta, higgyem el, hogy meglesz nélküle, nem kívánja a jégkrémet, mit erőszakoskodok? Na jó, ezt nem mondta, de ez volt mondanivalójának a lényege.
V
égül sikerült titokban a táskája oldalzsebébe csúsztatnom a pénzt, és csak mikor kiszált a kocsiból akkor súgtam oda neki:
– Ha véletlenül mégis megszorulnál anyagilag, nyugodtan nyúlj bele az oldalzsebbe.
Sokat vívódtam az eseten, arra gondoltam, hogy talán nem érti a pénz fogalmát, később gondjai lesznek emiatt, de ennél sokkal félelmetesebb forgatókönyvek is eszembe jutottak.
Mikor hazajött, nyomban megkérdeztem tőle, hogy mire költötte a zsebpénzt. Semmit nem vettem, mondta, de megfogtam egy kiskígyót, de nem mart meg, mert korábban már kivették a méregfogát. Még egy csomó ehez hasonló, pénzhez egyáltalán nem kapcsolódó élményéről beszámolt, és ezzel bennem csak nőtt a tehetetlen kétségbeesés. Nem igaz, hogy egy egészséges hat éves gyerek nem kívánja a jégkrémet, mikor meleg van, és az egész osztály ott nyalakodik körülötte…
Végül Reuven árulta el, hogy azért nem nyúl a pénzhez, mert fémből van, és Eytan fél a fémtől.
– Nem félek tőle -helyesbített Eytan- csak nem szeretem a szagát, és ha hozzányúlok, akkor ott marad a szaga az ujjamon…
És tényleg, így utólag eszembe jutott, hogy a bejárati ajtó fémkilincsét is mindig az ingujjával fogja meg.
Magi mesélte, hogy mikor érte ment az oviba, Eytan mindig megkérdezte tőle, hogy melyik kezében fogta a kulcsot, és ha netán elfelejtette, akkor mindkettőt megszagolta és azt fogta meg, amelyik nem volt fémszagú.
Az utóbbi időben egyáltalán nem érinti meg Magi jobb kezét, mert azon van a gyűrű.