A munkahelyemen vénülök egy öreg nő ráncos rigojái mellett
– Megyek csinálni pisit – mondja folyton franciás héberével, mikor félóránként pisilni megy. Ha a kakilásába is folyton beavatna, már járóbotos aggastyánná töpörödtem volna.
Viszont nagyon finom pástétomot készít maradék alapanyagokból, és nagy kedveskedve azt kínálgatja nekem . Ez jó.
Több az élet, mint csicseriborsó, fokhagyma és bors – mondom kolegáimnak bölcselkedve, ha éppen salátakisérletezünk -, kicsinyes, naiv dolog a projekteket túlzottan komolyan venni – fűzöm hozzá, belülről rágva így a nemzettestet, melynek nyomán észlelhető is valamiféle bomlás, erjedés a kisérleti részlegen, bár főnököm szemellenzősen tudományos alaposságát sosem leszek képes megtörni.
A labor kisérletektől fölledt levegőjétől felfrissülésképpen olykor leülök a termelési részleg munkásaival egy-két gondolatcserére.
– A magyar lányok a világ legszebbjei – mondják mindig a hungáriát megjárt dolgozók, mikor a kávészünetben a magyar lányokra terelődik a szó.
Ha török ül le melléjük, akkor persze a török nők a nagymenők.
Máskor ilyen párbeszédnek vagyok fültanúja:
– Ma nishma?
– Yihiye tov.
– Mi amar?
– Tisma, yoter garua kvar lo yachol lihiyot.
Nem kendőzöm el, hogy az ilyen szóváltások mély, jellemformáló hatással vésődnek be tudatalattimba, tovább gyarapítva – az idők folyamán már egyébként is alaposan meggazdagodott – élettapasztalatomat.
Néha úgy tűnik, hogy a világ minden titka a kisérleti labor hűtőraktárában van, jól lelakatoljuk, hogy mikor hűvös éjszakákon az iparikémek arralopóznak, ne tudjanak behatolni.
A gyár minden sarka, be- és átjárója orwelli kamerával lett felszerelve, hogy növeljék benned a – nélkülük is állandóan gyötrő – megfigyelvelevés érzetét.
Tudod, hogy ott van, ezért nem nézel arra, aztán később, hogy természetesnek tűnj, mégis odapillantasz egy picit, csak úgy, véletlenszerűen, de mindjárt tudod, hogy rajtakaptak, tudják, hogy tudod, sőt valószínű azt gondolják, hogy legközelebbi áthágásod kitervelése közben méred a kamerák állását befele. Enyhe arcpír borítja be vörös képedet, térdeid enyhén összekoccannak, vacogsz is kissé.
Nem csináltál semmit, mégis bűnös vagy.
(Bűnös vagy, mégse csináltál semmit?)