Nemrég bementem egy boltba, vettem valamit.
– Shalom -köszöntem illedelmesen a pénztáros-lánykának- vásárlási utalványt elfogadnak?
– Igen. De nem tudunk belőle visszaadni. 168 shekel lesz.
Ekkor átnyújtottam neki egy százast, és egy száz shekel értékű vásárlási utalványt (ebben a sorrendben).
– Mondtam, nem tudok belőle visszaadni.
– Akkor légyszi add vissza mindkettőt.
Visszaadta. Ezután odaadtam neki a száz shekel értékű vásárlási utalványt, majd a papírszázast (tehát fordított sorrendben). Tágra meredt a szeme, pupillái kitágultak, és furcsa, mély töprengésbe mélyedt, majd hirtelen kivirulva közölte:
– Így már vissza tudok adni.
És visszaadta a 32 shekelt.
Ezt most rogton kinyomtatom es beteszem Orkeny egyperceseibe. A sok hasznalattol mar kiesett egy-ket lap, ez majd helyettesiti.
Koszi a mosolyterapiat, meg kerunk ilyet.
(Ha Lehar A mosoly orszaga, Izrael a kesz rohej orszaga)
🙂