Gyorsan szaladnak az évek, 2006 elmúlt, Doron nyolcévesre nőtt, elfújta a gyertyákat, örült a pillanatnak, sokat tanulhatunk tőle, ahogy nem a múltnak és a jövőnek él, hanem a mostat aknázza ki gondtalan.
Ő is azt gondolja tudatalattilag, hogy az a legjobb, ami most van, mert régen úgy vélte, hogy jó lesz, ha nagy lesz, mint most, a jövőben meg nosztalgiázni fog, hogy milyen jó volt, mikor akkora volt, mint amilyen most.
Mikor egyik öcsémmel ma a hegyekben utaztunk, jól kitárgyaltuk ezt a témát, és egyetértettünk, hogy most a legjobb, és a kora reggeli órában épphogy felkelő napsugarakkal hátulról megvilágított vastag fehér dérborítású táj a lankás kanyarokkal és szőlőskertekkel valamint foltokban elő-előbukkanó hófoltokkal gyönyörű látvány, melyet tegnap is szivesen láttunk volna, és holnap is jó lesz visszaemlékezni, mert tényleg bizseregtünk, majdnem nagyon zavart hogy nem tudtam megállni lefotózni, pedig nálam volt a felszerelés, csak nem volt módomban használni bizonyos okok miatt, amiért haragudtam is volna, ha nem tudom, hogy kár elrontani a hangulatot, így a legjobb, fotó nélkül, hisz éppen erről értekezek már jóideje itten, hogy tudd élvezni úgy ahogy van, felejts el, sikert, karriert, múltat, jövőt, minden energiáddal azt élvezd, ami most van, ahogy van, mert jobb sosem lesz.