Először úgy volt, hogy én veszem meg a szülinapi ajándékomat magamnak, hogy Magi nehogy abba a hibába essen amibe én estem, mikor olyan ajándékokat vettem az ő szülinapjára, melyeket főleg én használtam, hallgattam, ettem meg, mert túlnyomórészt az én ízlésemnek feleltek meg, hisz én vettem, mégha másnak is…
Indulás előtt azért szóltam a feleségemnek, hogy mégis jobb lenne, ha jönne, mégse vennék olyasmit, melyet csak én kedvelek, hisz az én szülinapom az övé is, mert egy test vagyunk immár, meg ilyesmi. Nem kellett kétszer szólnom, jött mindjárt, szaporán. Mintha engedelmes asszony volna.
Előbb az üzleten kívül akart megvárni, hogy ne befolyásoljon döntésemben, de aztán csak bejött. Én rögtön kiválasztottam egy diszket, már nem emlékszem melyiket, nem lényeges, nem szeretek sokat vacakolni, gyorsan döntök, lényegre török, nem beszélve arról, hogy ha könyvtárban vagyok, könyvesboltban, zeneboltban, vagy múzeumban rögtön pisilnem kell. Máshol nem.
Szóval észrevettem, hogy Magi sokat forgat egyéb cédéket, simogatja, nyomogatja őket, tűnődik, zsörtölődik magában. Kérdeztem, mit szól a választásomhoz, azt mondta nagyon jó választás, a lényeg, hogy én válasszam, hisz az én szülinapom ez, bár ő egy kicsit többre értékeli bobdílent, mint az én választottamat. Persze mindjárt láttam, hogy a bobdílent szorongatja a markában. Azt is hozzátette még, hogy semmiképpen sem akar befolyásolni a döntésemben, de biztos voltam benne, hogy mikor ezt kimondja, még jobban megszorítja az énekest.
Nem szaporítom a szót, bobdílen után még sokat fogdosott egy Arik Einsten és Shalom Chanoch-os hármast, és én tényleg elhittem neki, hogy talán ezt a két izraeli énekest tartja a legtöbbre. A pénztárnál még győzködött egy kicsit, hogy ez az én szülinapom, nem akar befolyásolni, de én kértem, hogy váltson magyarra, mert ciki, ha értik a párbeszédünket.
Végül én igazán örültem, hogy ő igazán örül, és végül is ez igazi szülinapi ajándék.
Otthon, miután Magi már sokszor végighalgatta bobdílent, felszólított, hogy feküdjek csak le a szalonban a kanapéra és én is halgassam végig, elvégre a cédé az enyém, nem szép tőlem. Lefeküdtem, és míg ő a szőnyegen tornázott, én elszundítottam a sötétben.
Na milyen volt? kérdezte miután felrázott, melyik számnál aludtál el?
A legtöbbet hallottam, mind nagyon szép volt, de kettő különösen tetszett 🙂
Ma már igazán szeretem bobdílent, folyton ott lötyögök rá a szalonban, úgy kell erővel leállítani.