Elszundítottam volna, de egy keleti nő hangoskodott folyton a környéken
Megint kések, de nem múlok. Most azon leszek, hogy egy két héttel ezelőtti strandolásról beszámoljak. Rövid leszek, nem kisregény.
Szóval az úgy volt, hogy egy hónapja voltunk ugyanitt családostul a cégemmel, de az ebédnél nem jutott az utolsóknak hús meg köret, erre sokan nagyon begurultak (én is), szóvá tették, a cég vezetősége leült a park vezetőségével tárgyalni (a parkosok voltak a hibásak) és megállapodtak, hogy egy hónap múlva újra csinálják az egészet csak most sokkal jobban. Ne feledd: több mint kétezer dolgozó plusz családtagok az több mint 8000 ember, az nem kis pénz!! de így viselkedik egy magára valamit adó cég, akinek fontos, hogy a dolgozói jól érezzék magukat.
De én még így sem éreztem jól magam, mert azon kívül hogy sosem érzem jól magam (csak nagyritkán) meleg is volt, a vízbe meg nem mentem bele, mert az arab gyerekek biztos jól telepisilik a medencéket. A zsidók is belepisilnek véletlen. Még sosem láttam a folyamatot, csak elképzeltem, meg emlékeztem, hogy kiskoromban néha nekem is beleszaladt.
Ötven kiló napkrém is vízbeázik az emberbőrökről.
Otthon a kád az más, ott én állítom a hőfokot, az izzadság meg nem másra ázik rá, hanem a szennyvízbe folyik bele.
Magi elment a gyerekekkel strandolni, én maradtam.
Egy kövér nő feküdt ki a napra bőrt sütni, azt hitte ettől szebb lesz pedig nem. Én árnyékban maradtam, minek égessem oda magam.
Egyébként nem értem a csinos nőket, mit büszkélkednek fiatalos hasukra, hajlamosak elfelejteni, hogy bármennyire is feszes a bőrük, attól még ugyanolyan vastagbelek húzódnak meg mögötte, mint a százéves nénié.
Újságokat lapozgattam, rejtvény fejtegettem, aztán elszundítottam volna, de egy keleti nő hangoskodott folyton a környéken.
Fényképezőgép is volt nálam (erőlködök mindenhová magammal vinni), de csak verebeket fotóztam.
Valahol valakinek születésnapja volt, fényképezték őt a party-n, de kimerült az elem, Magi felhívott, hogy mennyekmá fotózni, a nő keres engem, én meg keressem a nőt, „Fürdőruhában” van (beged yam). Azt hittem, hogy az egy medencének, óriáscsúszdának vagy más attrakciónak a neve.
– Nem tudom hol van a Beged Yam – feleltem türelmetlenül és sebtiben egy park-térkép tanulmányozásába fogtam, de mikor meghallottam feleségem telefonbanevetését, megértettem, hogy a fürdőruha az egy ruhadarab.
Keresni kezdtem a fürdőruhás nőt, de mivel sokat találtam belőlük (mindenki beged yam-ban volt), nem leltem az eredetit.
Feleségem is mókás egy teremtés: strandon keressek fürdőruhást…
Én keresem a nőt, ő meg engem.
Egy erősbagós nő nyugágyalt a közelben (folyton „nő”-zök, valaki még félreérti), látszott rajta, hogy otthon biztos valami gépsor mellett tengeti életét, de most kapóra jött neki ez a pár óra kikapcsolódás és teljes erejéből azon volt hogy kikapcsolódjon. Erőlködve pihent. Kiábrándított kiábrándultsága.
Soha nem szerettem a tömeges meztelenkedést, az ember társaságban legyen ruhában, vagy sehogy! Ha az ember levetkőzik rögtön feltünik, hogy túl kövér, túl szőrös, túl lapos, vagy ha szép akkor túl csupasz és túl buta. Értelmes embert még nem kaptam nyilvános vetkőzésen.
Ha például egy idegen lakásban véletlenül a fürdőszobában vetkőző nőre (már megint nő…) nyitod az ajtót sikolt egyet és maga elé kapja a kezét, másnap viszont kimegy a strandra és nem egy, hanem kétezer férfi előtt -sikoly nélkül- ugyanúgy levetkőzik. Akkor most mit kapkod a fürdőszobában?
(Tudom a választ, de ezúttal nem fogom kifejteni, mert túl hosszú, és bonyolultsága miatt nem mindenki értené.)
Az egézséges ember szégyenkezik, mert van mit takargatnia, vagy takargatja magát, mert van miért szégyenkeznie.