Mikor háborús menekültek voltunk Kibucz Naan-ban, Eytan beállt egy nagykapuba, hogy békés naplementét nézzen. Ez egy réglepusztult kibucz-színház hátsó bejárata, nagyon sok zöld papagájjal, éjszaka meg rengeteg denevérrel. Este csak Doron mert lemenni a pincébe.
Azt mondták a Photolight-on a szakemberek, hogy kár, hogy a gyerek arca kiégett (nem a szó átvitt értelmében). Tényleg kár.
„beégett” – nem kiégett.
Tényleg jó kép. Szerencsére én nem szakszemmel érzem a képeket.
Peti, most mar ertem az sms-t. Bocs, hogy csak most… (ez utobbit probald sokszor egymas utan mondani… 🙂
bocshogycsakmostbocshogycsakmostbocshogycsakmost.. ..
nem is olyan nehéz 🙂
Tetszik hogy Eytan kifele nez a kepbol; kifele nez a szinhazbol. Az is jo hogy az arcat nem latjuk, es azt sem hogy mit nez. Az ajto formaja szokatlan. Rejtelyes egy kep ez, s ez az egyik dolog ami miatt jo.
Remek kép, nem csodálom, hogy a fotóstársak is értékelik.