Tűzvész

Most már tényleg félrerakok minden fontosabb dolgot, hogy röviden beszámoljak a tűzről, nehogy végképp kialudjon a téma.

Megint a gyerekek észlelték, hogy tűz van a házunk mellett, ég a park. Én is éreztem valami üszkös szagot, de nem figyeltem rá fel kellőképpen.

Az a kevés fa gyulladt be, ami még megmaradt a korábbi tűzvészekből.

Gyorsan magamra kaptam a fényképezőgépet és kiszaladtam fotózni, hogy megörökítsek valamit. Benyomultam a koromba, kattogtattam mindenfelé, de hamar rájöttem, hogy nem lehet így átgondolatlanul alkotni, kellene valami művészi koncepció, de nem volt idő kialakítani őtet, mert a tűz terjedt tova gyorsan.

A tűzoltók még nem érkeztek meg.
Fokozottan éreztem, hogy forró a levegő. Váratlanul ért, mikor néhány fa gyufamódra belobbant mellettem, nem számítottam rá, azt hittem, hogy körülöttem már minden biztonságosan elpusztult, de a szél folyton irányt változtatgatott, meglepve engem így.

Megpörkölődtem. Többször majdnem odaégtem. Belül meg folyton azt gondoltam, hogy jó fotós vagyok, mert kockáztatok. Meg mert azonnal kilökött a fotósösztön othonról. Étlen-szomjan jöttem, pedig reggel óta panaszkodtam, hogy éhes vagyok, meg nagyon szomjas, de tudtam, hogy ha most iszok, kialszik a tűz. Majdnem én aludtam ki örökre.

Mikor a lábszőröm leégett, felfigyeltem, hogy rövidnadrágban vagyok, aztán mikor a talpam gyulladt be, észrevettem, hogy vékonytalpú gumipapucsban taposom a parazsat.
Mikor eloltottam a talptüzet, és mégsem szűnt a talpszúrás rájöttem, hogy lyukas a papucs, tüskék fúródtak mélyen a talpamba, vérzek, folytogat a füst, ájulnék, nem kapok levegőt, jönnek a tűzoltók spriccelni, és elakarják oltani a tüzemet mielőtt lefotóztam volna.

Rendőrök is jöttek. Majdnem engem gyanúsítottak gyújtogatással. Feltettek egy-két kérdést, de letagadtam. Könnyen elhitték, pedig én is lehettem volna a bűnös (most nem én voltam). A tűzoltók is csak ímmel ámmal dogoztak, be se öltöztek igazi tűzoltósra, így jó fotótémák sem lehettek.

Volt pillanat, mikor arra gondoltam, hogy hagyom a fényképezést, és beállok oltani (mégiscsak az én parkerdőm), de nem volt vizem.

Máskor meg lespriccolódtam, szaladtam máshova, ott is víz érte a gépemet. Rohangáltam mint űzött nyúl a tűzvészben. Embereket láttam az ablakokban, engem néztek, engem nevettek.