Kolegáim körbeállnak egy fortyogó fazekat és hevesen lelkes izgatottsággal tárgyalnak valami semmiséget én meg mögöttük állok irigykedve, és szeretnék közéjük tartozni. Valójában közéjük tartozok, sőt, én vezetem a salátakisérletet, de ahelyett, hogy én is odaállnék kóstolgatni, és hőmérsékletekről meg fűszerekről vitatkozni azon tűnődöm, hogy miért nem veszítették el ezek 20-30-40 év után a lelkesedésüket, pedig állandóan ugyanezt csinálták. Miért vagyok én ilyen unalmasan élhetetlen, és velem együtt szinte minden Frank-család-tag. Miért vagyunk kivülállók, miért állunk mindig az iskolában készült csoportképeken hátsószélre, és ha már odaálltunk, miért bámulunk a többiektől ellenkező irányba?
“Hátsószél” bejegyzéshez 2ozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ha a pásztor a juhok közé keveredik, attól még nem változik juhvá. És inkább a furulyát fújja, mint együtt bégessen velök. Csak így tovább, mint eddig. Ilyen és ehhez hasonló szép dalokat.
legtöbbször nem szép dalokat furulyázó pásztornak, hanem a legbirkább bégetőnek érzem magam, de azért jólesik a biztatás.
nem jöttél a legutóbbi túrára…?