Itt fotózok egy fotót, nagyban alkotó hajlongok, miközben belül reménykedek, hogy jó fotó lesz, pedig nem sok esélyem van rá, mert sikertelen sorsom van. Legtöbbször. Elégedetlen vagyok önmagamal, szégyenkezek magam miatt, nem vagyok méltó énhozzám. Mikor kisgyerek voltam, azt hittem, hogy sikerülni fog, optimista voltam, akkor minden nagyon jó volt, mint minden gyereknek, kivéve, akit folyton vernek a szülei. Én nem nagyon kaptam ki, mert mindent lehazudtam, legalábbis átvertem mindenkit a nagy, kékszemű szerénységemmel. Mára csak a hobbiűző kopasz hajlongás maradt.