A kocsi bal hátsó ablaküvege leesett, nem lehetett bezárni, nyitva maradt egész éjszaka, este bekopogott a szomszéd hölgy, és közölte, hogy észrevette a nyitvamaradó bal hátsó ablakot, mondtam neki, hogy köszönöm, én is tudom, elromlott, meg kell csináltatni majd, ha lesz pénzem, de azért mégegyszer megköszönöm.
Szívesen, mondta.
Jó, hogy aznap éjszaka nem esett.
Máskor másik szomszéd jött, és tudatta, hogy a kocsi ajtaja nyitva, a kulcs a kocsiban, és a motor zúg, bárki elhajthat vele. Köszönöm, mondtam, elfelejtettem.
Sok baj van ezzel a kocsival.
Legutóbb a légkondi romlott el, meleg van, nyitva az ablak, bevág a szél, zaj van, nem hallod a másikat, csak bólogatsz, mintha hallanád. Ha kérdez valamit, akkor azt mondod, hogy mi!? Nem hallottam!! Aztán kiabáltok egy kicsit, berekedsz, elfáradsz, végül megadóan nyúlsz a pénztárcádhoz, és fizetsz a klíma és ablakjavításért. Ilyen, és hasonló apróságok alkotják az élet nevű halmazt.