„Barbár közönyös Frankok!! Peti kivételével. Hát nincs senkinek egy együttérző szava hozzám? Nehogy antiszemita legyek!…” -írja valaki magából kikelve, és jogosan: a Frank-fórumon az utolsó 5 beírás közül 3 Zsuzsitól, 2 Vilitől származik (a két „yored”-től, és senki nem válaszol rájuk (rajtam és Ágin(?) kívül).
„Gadzsb! Ez a véleményem a bagázsról. Ha valakit érdekelne a telefonszámom és még nem tudta meg mástól, íme:30-9071144. (…) Várom a leveleket meg a kommentárokat. Én ugyanis alig tudok rólatok valamit.” -írja Zsuzsi egy másik helyen. Telefonáljatok, és írjatok neki(k), míg nem lesz túl késő. Vagy azt akarjátok, hogy csupán -üresen udvarias- rokonivá silányodjanak a valamikor meleg -meghitten bensőséges- családi kapcsolataink?
Tételezzük fel, hogy van néhány testvéred, akikkel egyre ritkábban találkozol, és e ritkuló alkalmakkor is folyamatosan egyre unalmasabb mondatokat váltotok egymással. Mit tehetsz ebben az esetben -azon túl, hogy magadban keseregsz e-miatt: hátizsákot veszel a hátadra, és leutazol délre a sivatagba…