A gyári ebéd után kimentem az esőre megázni, egyszál ingben széttártam a karom, fejem hátravetettem, és nevettem azokat, akik kinevettek, mert nem tudják hogy mi a jó.
Megszárítkoztam, forró kávéztam, a fotelben szétnyúlva lassan belenosztalgiáztam a régmúltba, aztán gyorsan rájöttem, hogy jobb a jelen.
Önterápia.
Délután kisütött a nap, aranylón csillogott a gyár, de hamar betakart egy felhő, egy teherautó is elém állt kirakodni hogy elvegye a jókedvemet, de csípőből kinevettem a kétszeres takarást, mosolyom csakazért is arcomon marad.