Szigeti Edit (sógórnőm) és Barát Tamás (Edit barátja) a Szentendrei-szigeti Szigetmonostorhoz tartozó, de egy félelmetes, kerek erdő mélyén megbújó házikóban élnek boldogan. Egyedüli bajuk, hogy csak komp köti őket össze a külvilággal, mindketten Pesten dolgoznak, Tomi az éjszakai műszak végén éjjel tizenkettő után ér haza, de ekkor már nincs kompjárat, ezért Edit éjszaka biciklivel kikerekezik a Dunához, felveri álmából a kompos bácsit, lefizeti, és szépen megkéri, hogy ugyan hozza már át Tomit a másik oldalról.
És ekkor az éjszakai vizen csak az övék a komp, a folyó, az est. Csendben úsznak a Dunán.
Máskor Edit jól bevásárol, karjaiban nehéz szatyrokkal botorkál este a sötét erdőn át, és ekkor – mint a mesebeli piroskára -, lecsap a vadállat, de nem farkas, hanem vaddisznó, egy egész csorda, körbeállják, megszaglásszák, aztán röfögve odébbálnak.
Edit a Mazsihisz-ben dolgozik, mint gyógytornász, az öregek otthonában tornáztatja az öregeket. Az egyik idős néni azt igérte neki, hogy majd beszél az izraeli Netanyában élő gyémántműves fiával, hogy pénzelje Edit izreli rokonaival (velünk) való újbóli összehozását.
Tomi a Millenáris Park Jövő Házában dolgozó stáb része, Margó azt mondja, hogy azt is írjam meg, hogy egész napos, színvonalas szórakozást tudnak nyújtani a sokgyerekes, de a kevesebb gyerekes családoknak is, érdemes meglátogatni a helyet. A feleségem mondta, úgyhogy biztos így van. Neki Edit mondta. Neki meg Tomi mesélte.
Napi négy órás utazásos, kalandos életüket szivesen felcserélnék kényelmesebbre, albérletet keresnek Budapesten.
Az ottani kiadó-lakás-tulajdonos, és ezt a honlapot is olvasó közönség széles táborához fordulnék most szépen kérve: nyújtsatok már nekik segítséget a (06)-70-555-7487 telefonon!