Tegnapi haragom után ma egy halom ember nyúlkált a hónom alá és próbált mellreölelni, kiemelni a porból, többen önként készek megjelenni a honlapomon, valaki külön kihangsúlyozta, hogy róla csakis a legkrompromittálóbb, legzaftosabb dolgokat tehetem fel. Mit mondjak, jólesett a szeretethullámok gyűrűinek közepén fulladozni.
Gyerekként is kedveltem, ha ágybanfekvő betegként cirógattak, babusgattak, bár néha – szeretetből – a kelleténél szorosabban megszorítottak, vagy közelről arcombaleheltek fogmosás nélkül. Ilyenkor megint rossz volt.
A nyálas pusziktól titokban nagyon undorodtam.