Nem szeretem Europat, tulsagosan gyulolnek ott engem. Csak azert, mert zsido vagyok. Ott voltam Magyarorszagon, tudatlanok az emberek, beveszik az olcso maszlagot, a sajto hazudik nekik, fogalmuk sincs mi tortenik itt. Neha ramegyek a fobb napilapok honlapjara, olvasom a hazugsagokat, el is megy a kedvem Magyarorszagtol, Europatol. Az emberek ugy beszelnek, mint a masodik vilaghaboru elott, mielott leoltek hatmillio zsidot. Ugyanaz a legkor.
A keresztenyek is utalnak. Mert gorbe az orrunk. Meg az ottmaradt rokonok es testverek is azt kerdezik: mond, miert olitek az arab gyerekeket… Izrael az en hazam, nincs mas otthonom, itt szeretek elni, itt akarok meghalni. Ez az egyetlen hely a vilagon, ahol befogadnak, megertenek, elismernek, megbecsulnek, es ahol biztonsagban erezhetem magam. Csak azt tudom mondani zsido barataimnak, rokonaimnak: addig gyertek, mig nem keso…
Lassan oldosni fognak minket, jobb menekulni a biztonsagos falak koze, a nagy Izrael gettoba. Korulfalazzuk magunkat meg mielott masok keritenenek csapdaba.