Szombaton, mint rendesen, gyülekezetbe mentünk, nekem kellett volna szónokolni, a shabbatról készültem fel elég alaposan, a negyedik mózesi törvényről, hogy be kell tartani, meg hogy pihenni kell, nem szabad dolgozni, saját érdekünkben korlátozzuk szabadságunkat, meg hasonlók, szóval fel voltam készülve, már elképzeltem, amint ott állok az emberek előtt, és beszélek, magabiztosan fűzögetem a gondolatokat egymásba, de ekkor jött egy japán ember, és mindent elrontott. Ő beszélt helyettem.
Odáig rendben is volna, hogy néhány percben felszólal, köszönt, bemutatkozik, vagy valami hasonló, de kerek húsz perces kis-prédikáció után kinek van kedve újrakezdeni?
Miután befejezte, és szólt a gyülekezetvezető, hogy én jövök, közöltem, hogy mára elég ennyi, nincs itt helye még egynek, majd legközelebb.
Ha egyenesen Japánból repült volna ide, hogy elmondja gondolatait, minden zúgolódás nélkül félreálltam volna, de tolakodó emberünk Jeruzsálemben él, bármikor jöhetne, sőt, még előre be is jelentkezhetne, hogy jövök, hosszasan akarok beszélni, ne készüljetek hiába.
Voltak ma amerikai, angol és dél-afrikai vendégek is, de ők tudtak csendben ülni a fenekükön, nem pattogtak, mint a japán.