Éjszaka kimentünk a temetőbe, mert Vili délután a síron hagyott valamit. Kövek és elszáradt virágcsokrok között kotorásztunk a homályban, de nem találtuk meg, amit kerestünk. Kár, hogy nem hoztunk lámpát. Vili csalódott volt, azt mondta, tisztán emlékszik, hogy itt hagyta.
Nem találkoztunk kisértetekkel, csak az éjszakai szélnek a mocorgásait hallottuk. Sötét foltokat mozdulni véltem, de nem mozdultak.
Vikiről beszélgettünk.
Messze tüzijátékoztak egy arab esküvőn, az öröm jeleit figyeltük elábrándozva. Szétpukkadtak a tűzgolyók, megint sötét lett.
Csend volt a sírok közt.
– Menjünk innen.- mondtam.
– Jó.- mondta.