Két éve kiváló dolgozó voltam, az ipari-miniszterasszony adta a díjat átfele, aztán tavaly a fejlesztési részleg lett a legjobb részleg, éttermi vacsora a díjunk, az idén pedig a gyárunk nyerte el az ország legjobb gyára címet, izrael állam elnöke és az ipari miniszter közös együttműködése révén lett az aranykupa átadva a számunkra, plusz minden dolgozó kapott egy névrecímzett üveg bort – mit mondjak, gyorsan megittuk.
Most akkor mire gondoljak, szerintem még a vak előtt is világos a folyamat: Én kiváló – részlegem kiváló – gyáram kiváló, … nemsokára országom kiváló, aztán az egész emberiség kiváló lesz szerény személyem csendes hatására.
Példaértékű az életem.
Elöl járok (gyülekezeti elöljáró), utat török (kisdobos, úttörő).
Mindezek alapján azt gondolhatnám, hogy jó a munkamorálom, de apu épp a napokban emlékeztette a kellemetlent gyorsan felejtő memóriámat, hogy a sajószentpéteri telken látta, amint mindenki az ásóra támaszkodva dumált (velem az élen persze), és csak Robi hajlongott nagy buzgósággal, úgyhogy ebből tisztán kiolvasható valódi, lusta énem.